Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Balassagyarmat csehszlovák megszállása
lakosságának ezzel a fegyverkezéssel veszélyeztetett nyugalma továbbra is megóvható legyen. 107 Folyó hó 3-án este Pongrácz György, dr. Huszár Aladár és Bilnitzer tüzérszázadös megjelent a nemzeti tanács elnökénél, ahol úgy a nemzeti tanács elnöke, mint a szociáldemokrata párt elnöke előtt becsületszavukra kijelentették, hogy a fegyverkezésük nem irányul a város egyetlen egy polgára ellen sem, hanem kizárólag a cseh martalóc csapatok ellen, s csakis a helyben állomásozó katonai parancsnokság alá volna helyezve az egész karhatalom, tehát az ő általuk szervezett „tiszti század" is. Ezek után mindenki meg lehet nyugodva, hogy csak félreértésen alapult az a téves magyarázat, mintha ez a fegyverkezés a város egyes polgárai vagy pártjai ellen irányult volna. NH. 1919. jan. 5. Titokzatos fegyverkezés városunkban. = Az ügyre a Nógrádvármegye január 8-i száma is kitért: „Pár nappal ezelőtt megalakult egy titkos szövetség, melynek céljául a csehek elleni védekezést tüntették fel. Igazán sajnálnunk kell, hogy ez a szervezkedés megtörtént, és a legnagyobb mértékben el is ítéljük, nem azért, mert a csehek ellen szervezkednek, mert hiszen ezt akarjuk mi is, a nemzeti tanács is, meg a város egész közönsége, hanem azért, mert titokban csinálták. És azok, akik ezt a titkosságot megcsinálták, higgyék el, hogy alig akadt ember, aki elhitte, hogy ennek a szervezkedésnek semmi más célja nincs, mint a csehek elleni védekezés, a többi gyanakodott és talán igazuk is volt, mert tagadhatatlan, hogy ez a titkosság felette gyanús volt. Erről a titkolózásról az volt a nagy tömegeknek a véleménye, hogy itt ellenük készül valami, s ez bizony eléggé elkeserítette és felháborította őket. Már pedig akár mesterségesen, akár csak meggondolás nélkül provokálni egyes társadalmi osztályokat vagy felekezeteket [Értsd: a zsidó származásúakat], a mai időben, amikor úgyis mindenki forr, lángol, a legnagyobb oktalanság. S mi szinte megdöbbenve kérdezzük, mi akar ez lenni, a kedélyek izgatása, felekezeti gyűlölködés szítása, vagy mi? Pár napig oly forrongó, oly izgalmas volt a hangulat, melyet a titkos szervezkedés kiváltott, hogy igazán csudának kell mondanunk, hogy az indulatok ki nem törtek és oly események nem játszódtak le, melyeknek kellemetlenségétől Isten óvjon bennünket. Pedig higgadtság, béke és egyetértés kell nekünk éppen ma, amikor a csehek kapuink előtt állanak. Ha máskor minden egyenetlenség áldatlan volt, ma egyenesen kiszámíthatatlan veszélyeket rejt magában. Ma oly izgatottak a kedélyek, oly könnyen forrongásra hajlók, hogy nem szabad semmi olyat tenni, amely a társadalmi, osztály- vagy felekezeti összhang megbántására alkalmas. Mindig az volt a hibánk, hogy nem tudtunk megférni, sohasem az alkotást, a munkát, javaink fejlesztését, hanem a torzsalkodást, az egyenetlenkedést tekintettük feladatunknak. Pedig ha élni akarunk, mindent el kell hagynunk, különben elbukunk. Egyébként úgy tudjuk, hogy a titkosan szervezkedők is jobb énjükre hallgatva már abbahagyták a titkolózást, és most nyíltan szervezkednek a csehek ellen. Örülünk ennek, s bár így kezdték volna, akkor sok elkeseredettségből], aggódó félelem[től], bosszantó kellemet107 A szociáldemokraták ellenforradalmi tendenciát láttak a szervezkedésben. Akárcsak az országos központ a Szmrecsányi-féle Honvédelmi Bizottmány működésében. Példázza ezt a Népszava írása: „...Szmrecsányi hadserege - ha Szmrecsányi akarja - lehet támadó hadsereg a támadó csehek, a cseh köztársaság vagy akár a köztársaság ellen is." (Népszava, 1919. jan. 5.) Hasonlóképp értékeli a mozgalmat Hajdú Tibor is. (Hajdú, 160. old.) 97