Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A Balassagyarmati Nemzeti Tanács és Rákóczy kormánybiztos küzdelme a politikai hatalomért (1918. november – 1919. január)

mokraták a legelkeseredettebben fogadjuk az ő kinevezését és kijelentjük, hogy úgy személyi, mint politikai téren a legélesebb küzdelmet fogjuk ellene folytat­ni. Ha ezzel felforgatjuk is itt a közbékét - amiért már előre sem vállaljuk a fele­lősséget - mégsem nyugszunk addig, míg Rákóczy a főispáni székből el nem tá­voli tta tik. Talán más vármegyében - ahol nem ismerik a múltbani működését, modorát és felfogását - függetlenségi voltánál fogva talán használható, de Nóg­rád vármegyében a legszerencsétlenebb választás volt az ő kinevezése. Rákóczy azelőtt rétsági főszolgabíró volt és ezen minőségében is prepotens [szem­telenül fölényes], durva modorával csak ellenségeket tudott magának szerezni. Az összes vármegyei nemzeti tanácsok a városokban Rákóczy főispánsága el­len foglalnak állást, 50 és így ez a kinevezés fel fogja fordítani a vármegye rend­jét, és egy ember miatt - akit ismeretlen protekciós kezek juttattak a főispáni székbe 51 - veszélyeztetve van itt a megyében a közbéke és a köznyugalom. Máris észlelhetők olyan jelenségek, amelyek arra mutatnak, hogy Rákóczy ki­nevezése itt teljes felfordulást fog okozni. A nemzeti tanácsok eddig itt teljes 50 November 13-án a Balassagyarmati Nemzeti Tanács táviratilag közölte a belügymi­niszterrel, hogy „Nógrád megye főispáni állására Kletzár Lajost jelölték, aki régi de­mokratikus gondolkozású ember és a vármegyei összes nemzeti tanácsának bizalmát bírja. Kérjük sürgős kinevezését." Másnap a tanács már tiltakozni kényszerült Rákó­czy István kinevezése ellen: „... egész életében a radikális és szociáldemokrata esz­méknek legvadabb ellensége és a régi osztrák uralom legtipikusabb képviselője ... el­lene a legélesebb személyi harcot fogjuk megindítani." November 15-én a Szécsényi Nemzeti Tanács táviratilag közölte a belügyminiszterrel, hogy „a belbékét veszélyez­tetve látná" Rákóczy kinevezésével. November 16-án pedig a Losonci Nemzeti Tanács tiltakozott „egy szavazat többséggel" Rákóczy ellen. December 20-án a Polgári Radi­kális Párt losonci szervezete nevében dr. Mezey Kornél pártelnök tett javaslatot Nagy Vince belügyminiszterhez intézett táviratában a kormánybiztos cseréjére. A radikális párti Brunovszky Rezsőt, a losonci állami tanítóképző igazgatóját, javasolta új kor­mánybiztosnak, aki Mezey szerint a „megyében közbizalmat élvez és a nemzetiségek is szívesen fogadják." (MOL K 148 603. f. 2. cs. 16. őe. 72., 117., 141., 145-146., 161-162., 168. sz. és sz. n.) 51 Nem tudjuk, hogy a kormány milyen megfontolásból döntött Rákóczy személye mel­lett. Egy dátum nélküli feljegyzés szerint „Ábrahám Dezső ajánlatára lett kinevezve". - A Polgári Radikális Párt leveléből is kitűnőleg Rákóczy, akárcsak Ábrahám, aki a Károlyi-kormányban igazságügyi államtitkár volt, a Függetlenségi és 48-as Párt tagja, kinevezését tehát minden bizonnyal addigi politikai hovatartozásának köszönhette. Kérdés, hogy a szociáldemokraták által dominált nemzeti tanács csupán Rákóczy sze­mélyét tartotta elfogadhatatlannak, vagy inkább saját soraiból kívánta a posztot betöl­teni. Rákóczy és a nemzeti tanács viszonya mindvégig ellenséges maradt, bizonyítja ezt számos, alább is közölt dokumentum. A város, a megye más politikai erői üdvö­zölték Rákóczy kinevezését, mutatja ezt, hogy érkezését a vasútállomáson küldöttség fogadta: „Lelkes éljenzések közt hallgatta meg Szegő Lajos építész, Fekete Mihály kis­gazda és Ferenczi Sándor vasutas üdvözlő szavait." Jellemző, hogy a lap, noha Szegő a nemzeti tanács tagja volt, nem említi, hogy annak képviseletében fogadta a leendő kormánybiztost. (MOL K 148 696. cs. 9131/1920. - NH. 1918. nov. 24. A kormánybiz­tos üdvözlése.) 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom