Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Politikai szervezetek működése Balassagyarmaton a város csehszlovák megszállása előtt

tésén, továbbá a saját szakcsoportjuk, az építőmunkások szakcsoportjának meg­erősítésén. 44 Azóta, tisztelt elvtársaim, tíz nehéz válságos esztendő telt el, mely tíz évből én magam is nyolcat állandóan itt töltöttem, és már 1910. év tavaszán, mint az ak­kor még mindig gyenge és a mindenkori kormányok és főszolgabírói basásko­dások által erősen megtépázott pártszervezetünknek egyik szerény vezetőségi tagja igyekeztem az elvtársaim nehéz munkáját szerény tehetségemmel meg­könnyíteni. 1910-től 1914. évi augusztus hó 1-jéig, amíg a - talán már befejezett­nek mondható - világháború ki nem tört, a balassagyarmati szociáldemokrata párt sokat fejlődött. Az akkori vezetőség fáradtságot nem ismerő, semmitől vissza nem riadó energia-telt munkájával, dacára az igen gyakori és igen elkese­redett üldöztetéseknek, odáig fejlesztette a pártot, hogy az a vármegyében léte­ző többi pártszervezeteket minden tekintetben nemcsak hogy utolérte, de csak­nem felülmúlta. És ha jól esik ezen kemény munka szép sikereire visszaemlé­keznünk, akkor ezerszeres fájdalommal kell rámutatnom arra, hogy éppen ak­kor, amikor fáradtságos munkánknak gyümölcsét ébredni láttuk, jött a világhá­ború, az a borzasztó világkatasztrófa, amely ellen az egész világ öntudatos munkássága már évtizedekkel ezelőtt minden erejével küzdött: -fájdalom-ered­ménytelenül! És itt be kell vallanunk azt, hogy amit a béke évtizedeiben nehéz munkával felépítettünk, azt a háború négy és fél esztendeje úgyszólván teljesen lerombol­ta. Amíg a fővárosban és a vidék nagyobb ipari városaiban a pártszervezetek ál­talában meg tudták úszni a nagy árt, minden nagyobb veszély nélkül, addig a mi pártszervezetünk a háború második esztendejében az elvtársaink hadba vo­nulása következtében be kellett, hogy szüntesse működését. De hogy ez a passzivitásunk mennyire volt csak ideiglenes, azt bebizonyítottuk, amikor a fegyverletétel után egyenként hazatérő elvtársaink a komoly időkhöz méltóan azonnal életre hívták a mi pártszervezetünket is, hogy most már újult erővel fel­vehessük a munkát ott, ahol negyedfél esztendővel ezelőtt oly fájdalmas körül­mények között abbahagyni kénytelenek voltunk. Még az elvtársaink nagy része itthon sem volt, amikor a balassagyarmati szociáldemokrata párt első falragasza megjelent az utcákon, hirdetve, hogy a már hazatért elvtársaink elérkezettnek látják az időt a munka megkezdésére! Az első hívó szóra, 1918. november hó 8-án összejöttek az elvtársak mintegy 20-an, a Barok-féle vendéglőben, ahol Révész elvtársam indítványára megvá­lasztatott a párt végrehajtó bizottsága a következőkben: elnök lett Forgách Jó­zsef/ jegyző Rónay Béla, pénztárnok Révész Gábor, ellenőrök: Horváth Rezső, Fábry Béla. Ellenőrző bizottsági tagok lettek: Kiss Gyula, Demeter Pál, Szileczky János, Sztancsik János, Maár László. Levelező lett Motyovszky Pál elvtárs. Ezek az elvtársak voltak azok, akik vállalták, hogy új életre hívják azt a pártot, ame­lyet a kapitalista rendszer, az ő általa felidézett oktalan, véres vüágkatasztrófá­44 A szakcsoportot 1905-ben alapította 39 építőipari munkás, köztük Szileczky János és Demeter Pál. Bgy. tört. 261. 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom