Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Politikai szervezetek működése Balassagyarmaton a város csehszlovák megszállása előtt
tésén, továbbá a saját szakcsoportjuk, az építőmunkások szakcsoportjának megerősítésén. 44 Azóta, tisztelt elvtársaim, tíz nehéz válságos esztendő telt el, mely tíz évből én magam is nyolcat állandóan itt töltöttem, és már 1910. év tavaszán, mint az akkor még mindig gyenge és a mindenkori kormányok és főszolgabírói basáskodások által erősen megtépázott pártszervezetünknek egyik szerény vezetőségi tagja igyekeztem az elvtársaim nehéz munkáját szerény tehetségemmel megkönnyíteni. 1910-től 1914. évi augusztus hó 1-jéig, amíg a - talán már befejezettnek mondható - világháború ki nem tört, a balassagyarmati szociáldemokrata párt sokat fejlődött. Az akkori vezetőség fáradtságot nem ismerő, semmitől vissza nem riadó energia-telt munkájával, dacára az igen gyakori és igen elkeseredett üldöztetéseknek, odáig fejlesztette a pártot, hogy az a vármegyében létező többi pártszervezeteket minden tekintetben nemcsak hogy utolérte, de csaknem felülmúlta. És ha jól esik ezen kemény munka szép sikereire visszaemlékeznünk, akkor ezerszeres fájdalommal kell rámutatnom arra, hogy éppen akkor, amikor fáradtságos munkánknak gyümölcsét ébredni láttuk, jött a világháború, az a borzasztó világkatasztrófa, amely ellen az egész világ öntudatos munkássága már évtizedekkel ezelőtt minden erejével küzdött: -fájdalom-eredménytelenül! És itt be kell vallanunk azt, hogy amit a béke évtizedeiben nehéz munkával felépítettünk, azt a háború négy és fél esztendeje úgyszólván teljesen lerombolta. Amíg a fővárosban és a vidék nagyobb ipari városaiban a pártszervezetek általában meg tudták úszni a nagy árt, minden nagyobb veszély nélkül, addig a mi pártszervezetünk a háború második esztendejében az elvtársaink hadba vonulása következtében be kellett, hogy szüntesse működését. De hogy ez a passzivitásunk mennyire volt csak ideiglenes, azt bebizonyítottuk, amikor a fegyverletétel után egyenként hazatérő elvtársaink a komoly időkhöz méltóan azonnal életre hívták a mi pártszervezetünket is, hogy most már újult erővel felvehessük a munkát ott, ahol negyedfél esztendővel ezelőtt oly fájdalmas körülmények között abbahagyni kénytelenek voltunk. Még az elvtársaink nagy része itthon sem volt, amikor a balassagyarmati szociáldemokrata párt első falragasza megjelent az utcákon, hirdetve, hogy a már hazatért elvtársaink elérkezettnek látják az időt a munka megkezdésére! Az első hívó szóra, 1918. november hó 8-án összejöttek az elvtársak mintegy 20-an, a Barok-féle vendéglőben, ahol Révész elvtársam indítványára megválasztatott a párt végrehajtó bizottsága a következőkben: elnök lett Forgách József/ jegyző Rónay Béla, pénztárnok Révész Gábor, ellenőrök: Horváth Rezső, Fábry Béla. Ellenőrző bizottsági tagok lettek: Kiss Gyula, Demeter Pál, Szileczky János, Sztancsik János, Maár László. Levelező lett Motyovszky Pál elvtárs. Ezek az elvtársak voltak azok, akik vállalták, hogy új életre hívják azt a pártot, amelyet a kapitalista rendszer, az ő általa felidézett oktalan, véres vüágkatasztrófá44 A szakcsoportot 1905-ben alapította 39 építőipari munkás, köztük Szileczky János és Demeter Pál. Bgy. tört. 261. 52
