Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
ter átment Dejtárra és könyörgött a zsákmányért. A dejtáriak, miután a győzelem örömére jól felöntöttek a garatra, csaknem agyonverték a parlamentert, s amikor Tóth hadnagy a védelmére kelt, majdnem megverték őt is védencével együtt. Tóth Pokornyt hozzám kísérte. Schwartzer alezredes úgy intézkedett, hogy az irodahelyiségemben aludjék, Bajatz pedig vacsorát hozatott számára. Amint azonban kiintézkedték magukat s eltávoztak, a cseh hadnagyot azonnal levitettem az államfogházba. Bajatz másnap rossz néven vette tőlem, hogy nem traktáltam meg a csehet. Másnap Schwartzer kivitette a kővári hídra, és szélnek engedtette. Ugyanezen a napon Schwartzer együtt kocsin kimentünk Dejtárra, s alighogy megérkeztünk, jött a második parlamenter, ugyancsak cseh hadnagy, könyörögni. Unva a csehek álnokságát, kik, midőn bajba jutottak, egyszerre alázatosak lettek, titokban felbiztattam Szabó alhadnagyot, jelentse, hogy a dejtáriak megtudva egy cseh hadnagy idemerészkedését, igen felháborodtak, és agyonverésére készülnek. Az alhadnagy mindezt Schwartzer alezredesnek a cseh hadnagy jelenlétében jelentette, s mivel a cseh hadnagy értett magyarul, el lehet képzelni, milyen kényelmetlenül érezte magát. Schwartzer ezután megkért arra, nehogy a csehnek bántódása legyen, vegyem fel őt kocsimra és Kővárnál engedjem át a hídon. Bocsánatot kérve kijelentettem, hogy fogadalmam értelmében csehvel egy kocsira nem ülhetek fel, így kénytelen volt Pálmay felvenni autójára a csehet, s azon vitték el valahová. A parlamenterek azt akarták bebizonyítani, hogy a dejtáriak kezdeményezték az ütközetet, s meglepetésszerűen támadták meg a cseheket, miért is kérték a hadizsákmány visszaadását. A dejtáriak Szabó alhadnagy parancsnoksága alatt több kocsin diadalmámorosan hozták be Balassagyarmatra a lángszórókat és a hadianyagot. Amint a menet a városházához ért, meglátta őket Vén Zoltán főhadnagy s az egész hadianyagot lefoglalta a székely zászlóalj részére. Ebből nagy veszedelem keletkezett, mert a dejtáriak ellenszegültek, Vén Zoltán pedig a gimnáziumban elhelyezett zászlóaljat riadóztatta. A nagy lármára a Városházáról lementem az utcára és tudomására hoztam Vén Zoltánnak, hogy eljárása minden katonai szellemet nélkülöz. Erre ő elbizakodottan azt válaszolta, hogy elég 5 székely baka ahhoz, hogy Nógrád vármegyét kiverje. „Jegyezze meg, főhadnagy úr, hogy én már láttam karón varjút" - válaszoltam neki. Megjegyzésem általános derültséget keltett, s mivel észrevette, hogy fellépése a székely tisztek előtt is ellenszenves, eltávozott. A lángszórókból kettőt megtartottam és azzal egy osztagot felszereltem, a többit felküldtem Budapestre. Rettenetes lett volna a leszámolás, ha a csehek leírt vállalkozása sikerül, mert vitathatatlan, hogy a lángszórókat Balassagyarmat és a falvak elpusztítására készítették elő. A nagycsalomjai ütközet és a keleti szakaszon leírt események után a csehek soraiban olyan pánik keletkezett, hogy az Ipolyság és Losonc közötti területről hanyatt-homlok elmenekültek. Védelmi vonaluk jobb és bal szárnyán, Ipolyságon és Losoncon tartotta még magát a 469
