Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

miként oldották meg feladatukat, ez ideig hitelesen megállapítanom nem sikerült. Annyi bizonyos, hogy a cseheket Kóvár irányából feltartóztatták. A zsidótemetőtől délre fekvő magaslati ponton megálmunk nem lehetett, mivel a legénység nem volt ásóval felszerelve, és a visszavonulást lőtávon kívülre kellett elrendelni. így a visszavonulást Szügybe rendeltük el. A csehek erős géppuska- és puskatüzeléssel üldöztek bennünket úgy, hogy csak a házak védelme alatt, majd tovább egyenként szakadozva az árok takarása által lehetett a veszteségeket elkerülni. A legénység igen kimerülten, demoralizáltan, és körülbelül fele létszámmal érkezett meg Szügybe. Sokan megsebesültek, elestek vagy szétszéledve a városban, részben a laktanyába beszorultan, visszamaradtak. Szügyben azonnal két lovasból álló járőrt állítottam össze és Dejtárba küldtem, hogy Pálmay századossal az összeköttetést felvehessem. Alig ment el a járőr, vágtatva érkezett meg Balassagyarmatról lovasaink derék parancsnoka, egy huszárőrmester és jelentette Bajatznak, hogy a II. szakasz beszorult, segítséget kér és lőszert. A hírre Bajatz azonnal sorakozót fúvatott és elrendelte az újbóli előnyomulást. A legénység azonban az akkori idők szellemének megfelelően kijelentette, hogy nagyon fáradt, pihenésre van szüksége, parancs ellenére felkerekedett és elindult Magyarnándorba. Közben egy váratlan komikus jelenet is történt. Amikor legénységünk elhagyta Balassagyarmatot, két cseh vasúti hivatalnok előbújt rejtekéből és egy pályaőr homlokának revolvert szegezve, arra kényszerítették őt, hogy hajtányon vigye őket Losoncra. Hibás váltóállítás következtében azonban a hajtány nem a losonci, hanem az aszódi sínpáron haladt, s egyszer csak néhány, a szügyi állomáson pihenő, csellengő katona azt vette észre, hogy két cseh futott be közéjük hajtányon. A katonák arra gondolva, hogy cseh támadás fog következni, kétségbeesett jelentést küldtek, míg a csehek újból revolverrel kényszerítették a pályaőrt, hogy visszahajtasson. Amikor a katonák felocsúdtak, leadtak ugyan egy-két lövést, de célt tévesztettek és a csehek ép bőrrel elmenekültek. Dél felé Magyarnándorba megérkezve újabb lovas futár jött azzal a hírrel, hogy a bennszorult legénység igen válságos helyzetbe van, és segítséget kér. Ezek után a nap legszomorúbb eseménye következett. Közölve megmaradt tizenöt emberemmel, hogy újból és azonnal megkezdjük az előnyomulást Balassagyarmatra, embereim kissé vonakodtak ugyan és tettek észrevételeket, többek között hivatkoztak rendkívüli kimerültségükre, de mégis megnyugodtak parancsomban. Bajatz emberei azonban, amidőn a parancsot kihirdette követelő hangon léptek fel és a leghatározottabban kijelentették, hogy nem fognak tovább harcolni. Ürügyül azt hozták fel, hogy én nem engedtem a cseheket felkoncolni, s követelték Bajatztól, azonnal vigye őket vissza Kecskemétre. Bajatz magából kikelve ordította: „Ha így beszéltek, takarodjatok haza, egy percig sem akarok tovább veletek lenni!" Erre harsány éljen volt a válasz, elmentek a szálláskörletbe, majd felkeresték Nemes állomás elöljárót és követelték, állítson össze részükre egy vonatot és küldje őket haza. Az állomás elöljáró alig bírt erőszakoskodásaiktól megmenekülni. 461