Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

bemutattam Tombor vezérkari alezredesnek, a katonai osztály vezetőjének, aki azt el is fogadta és biztosított legmesszebbmenő támogatásáról. Ezek után toborzó munkába fogtam. Sajnos, faluról falura járva, pozitív eredményt alig tudtam elérni. Kíséretemben Ambróz doktor, Trautwein százados, Czeke hadnagy voltak. Hazafias fellépésünk még a középosztály körében sem volt népszerű, a parasztság és iparosság hangadóinál pedig a szociáldemokrácia és a nemzetköziség szólamai hódítottak tért. Ennek a légkörnek volt tulajdonítható, hogy felvidéki városainkat négy-öt cseh minden ellenállás nélkül egymás után elfoglalhatta. Szomorú emlékeim közé tartozik, hogy a Szécsényi Nemzeti Tanács Essősy elnök indítványára határozatilag kimondotta, hogy semminemű ellenállást nem hajlandó kifejteni, s akciómat nem támogatja, majd ezek után Bögözi borbélymester gúnyosan „boldog újévet" kívánt. Dr. Szcitovszky Béla országgyűlési képviselő akciómat „jogtalan toborzás"-nak minősítette s kijelentette, „tekintélyének egész súlyával azon lesz, hogy vállalkozásunk meghiúsuljon". A Dejtáron tartott ülésen, amikor a néphangulat már a legjobb irányban kezdett alakulni, felállt egy paraszt s azt mondta: „Menjenek az urak és a zsidók harcolni. Ha Dejtárra jönnek a csehek, akkor veszem a batyumat s átmegyek Patakra, ha Patakra jönnek, átmegyek Vadkertre". Elég volt egy ilyen felszólalás, hogy a néphangulat azonnal megváltozzék. Ez a népgyűlés sem járt semmiféle pozitív eredménnyel. Vadkert lakossága az általam tartott népgyűlésen egyhangúlag kijelentette, hogy a falu apraja-nagyja fegyverbe lép, de amikor az elhatározás megvalósítására került volna sor, egyetlen ember sem volt hajlandó fegyvert fogni. A szociáldemokrácia minden lépésem elé elháríthatatlan akadályokat gördített. Somló József ügyvéd, a Balassagyarmati Nemzeti Tanács elnöke, Losoncra utazott, hogy Bazovszkyval, a csehek által kinevezett nógrádi zsupánnal tárgyaljon a csehek Balassagyarmatra történő bevonulásának részleteiről. Amikor ennek az árulásnak a megakadályozása céljából Somlót le akartam fogatni és ezt az elhatározásomat Ghyczy Ferenc őrnaggyal közöltem, annak végrehajtását Ghyczy a leghatározottabban megtiltotta, minek következtében tervemet nem hajthattam végre. Közben a minisztériumban kieszközöltem ötezer puskát, tizenkét géppuskát és két autóra felszerelt hegyi löveget. A két löveg a tervezett tisztekből álló mag kiegészítő részét alkotta volna. Szándékomban volt ugyanis mindenekelőtt egy erős és minden tekintetben megbízható csapatra szert tenni, s ennek segítségével, ha a szükség úgy kívánja, akár a legdurvább erőszak alkalmazásával is, ötezer embert fegyveres szolgálatra kötelezni és fegyelemben tartani. Tervemet kivonatosan közöltem Rákóczy István kormánybiztossal. Az eredmény az volt, hogy Rákóczy támogatásáról biztosított ugyan, de mint mindennel, így a lövegekkel is ő akart rendelkezni, s bár még ki sem voltak szállítva, helyüket Mohorától északra a kőkapunál kijelölte azzal a nyilvánvaló hátsó gondolattal, hogy azok minden lehetséges ütközettől távol működésbe se kerülhessenek. A hadianyag kiszállítása előtt a budapesti Katonatanács kérdést intézett a balassagyarmati szociáldemokrata párthoz, megbízhatóságom felől is ér445