Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
Most rövid tót szóváltás következett, amely alatt a tisztek némán várakoztak. - Nos? - fordultak Soltészhez, amikor az felakasztotta a kagylót. - Az egyik tiszttel beszéltem, aki azt válaszolta, hogy egyedül nem dönthet, meg kell beszélnie a legénység megbízottjaival is a dolgot. - Szóval nem adják meg magukat! - Azt mondta, hogy később felhív bennünket és végleges választ ad. Rajnay-Wechter és Kattauer egymásra néztek. - No, hát mit csináljunk? Várjunk? - kérdezte Kattauer. Rajnay-Wechter vállat vont. - Nekem mindegy. Dönts te, te vagy a parancsnok. Kattauer habozott egy pillanatig. - Nézd, úgyis túl kevesen vagyunk. Várjunk. Hátha megadják magukat?! Rajnay-Wechter bólintott. - Hát akkor én visszamegyek a puskákhoz. A Nikház-féle puskánál leszek. Majd oda üzend meg az eredményt - azzal elment. Vele ment Kondor is. ... Közben erősen szürkült. Már öt óra elmúlt, mikor sietve megindultak Kondor Lajossal [Sic!] a ligeten keresztül a Szcitovszky utcán levő géppuskaállás felé. A liget fái csupaszon dideregték körül a múzeum sötét épületét, lépteik alatt kopogott a keményre fagyott rög. Most, hogy otthagyták a meleg szobát, egyszerre dideregni kezdtek. Az embereknek reggel óta nem volt meleg étel a szájukban. De a tiszteknek se - monda Kondornak. - Ha ezek a koszosok gyorsan nem adnak választ, én megrohamozom őket. Egymás után megszemlélték mind a négy géppuskát. Mindenütt ugyanaz a kérdés várta őket. - Mi van? - A csehek rövidesen válaszolni fognak. Várunk. Vártak. Csakhogy a várakozás étlen-szomjan igen keservesen esett a nagy hidegben. Minden puskánál nőtt a türelmetlenség. Rajnay-Wechternek magának is elfogyott lassan a türelme és, hogy az értesítés egyre késett, elhatározta, hogy visszamegy a városházára, és valamit csinál, mert várni nem lehet tovább. Már fél hat volt. Éppen mikor visszatért, jött meg a cseh válasz. Soltész újságolta neki nagy lelkendezve. - A csehek azt válaszolták, hogy meg nem adják ugyan magukat, de ha szabad elvonulást kapnak, a várost elhagyják. Rajnay-Wechternek Kvaszinger Zoltán jutott az eszébe. - Szó sem lehet róla! - azzal sarkon fordult és indult vissza a puskához. Amint a kapuhoz ért Kondor jött befelé. - Kérlek, Kocsárszky üzeni, hogy a legénység már nagyon fázik és türelmetlen. Mi lesz? - Mond meg Kocsárszkynak, hogy támadunk. 419
