Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

Csakhamar észrevehetővé vált, hogy egy láthatatlan akarat irányítására, előre megbeszélt terv szerint gyülekeznek, és hogy valaki bujtogatja őket. Amint a tömeg sűrűsödött, egyre fenyegetőbb magatartást vett fel. Az ingerült suttogás egyre hangosabb zúgassa növekedett, majd lázító mondatok kezdtek felhangzani innen-onnan a sötétből. - Látjátok, az urak mulatnak! Nekik erre is telik! A munkás, a nincstelen, az dögöljön meg éhen! Ingerült kifakadások, haragos zúgás követte az ilyen mondatokat. A tömeg közben folyton nőtt. Csavargók, sátoros cigányok, gyári és bányamunkások abból a züllött fajtából, akiket a szombati bérfizetés után a kocsmákból szoktak hazatámogatni a síró feleségek, voltak azok az elemek, akikből ez az ellenszenves gyülevész összetevődött. Persze a kocsmatöltelékek voltak [a] legjobban felháborodva, ők tekintették legszemélyesebb sértésnek, és ők érezték legkiáltóbb igazságtalanságnak, hogy mások is mulatni merészelnek.

405 Az a munkás, aki talán a legutóbbi bérfizetési napok valamelyikén a vérig sértett egyéni jog és szabadság „mi köze magának hozzá"-jával hördült fel, ha valaki jóakaratúlag megkérdezte, hogy miért veri el a fizetését, mikor a családja éhezik, most irtózatosan fel volt háborodva. A tömegből egyre vérszomjasabb fenyegetőzések hallatszottak ki, majd egyszerre minden zúgást túlharsogva felsüvöltött egy hang: - Verjük szét azokat a dőzsölő heréket! - Gyerünk! - üvöltötte a tömeg és egyszerre megrohanta a bejáratot. Odabent nagyon nyomott volt a hangulat. Már régen tudta mindenki, hogy mi van odakint. Rémült nők, ideges férfiak izgatott csoportokban tanácskoztak anélkül, hogy valami megoldást találtak volna. Itt maradni nem volt tanácsos, elmenni még kevésbé. A verejtékező rendezők mindent elkövettek, hogy egy kis lelket verjenek az ijedt közönségbe, a szintén rémült cigánnyal egyre húzatták, néhány elszánt pár elkényszeredetten táncolt is, a salgótarjáni fiatalság szilveszteri mulatsága azonban minden volt, csak mulatság nem. A főrendező, a Rima

406 egyik fiatal tisztviselője, sorra járta az izgatott csoportokat, igyekezett megnyugtatni őket, de minden siker nélkül. - Az Isten áldja meg, üzent-e a csendőrségre? - kérdezték mindenütt. - Üzentem, csak fessenek nyugodtak lenni! - Á - jegyezte meg egy szkeptikus úr abból a bizonyos kellemetlen fajtából -, jönnek is azok! Ilyenkor Szilveszterkor széjjel vannak azok a járásukban mindenfelé. Meg amúgy is kevesen vannak, még aztán, jobb nem is beszélni róluk. - Hát a polgárőrségnek üzenjenek akkor - rimánkodott egy rémült asszonyka. Az előbbi szkeptikus úr legyintett. 405 Nem ismerjük Padányi forrásait, így nem tudjuk ellenőrizni regényes feldolgozásának tényszerűségét, megbízhatóságát! 406 Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. 402