Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
A vasúti állomás megtámadása sikerült, két csehet leterítettek, hatot pedig foglyul ejtettek, bár ott is nem remélt módon fegyveresen ellenálltak, és két katonánk a támadás közben el is esett. Katonáinknak meglepetésszerű rajtaütés lett beígérve, és amikor látták, hogy itt komoly harc van, veszteségük már négy halott és tizenkét sebesült, a hajnali szürkületben visszavonultak a vasúti sínek mögé, majd Szügy irányába eltávoztak, és itt hagyták a laktanyába bezárkózott 85 főből álló harcképes cseh csapatot. Félórás időközökben küldöncöket menesztettünk utánuk és arra kértük Vizy századost, hogy a polgárság bátorítására küldjön vissza legalább egy szakaszt, de a megbomlott fegyelmű katonákat tisztjeik semmiféle könyörgéssel nem tudták megállítani Magyarnándorig. Azzal a fegyveres polgárság elfogta, és részben leterítette az utcákon cirkáló cseh járőröket, valamint a kórházzal szemben és a város nyugati részén levő városi vámházakban székelő cseh katonai őrséget. A főcsapattói elszakított csehek elfogása nem képezett különös nehézséget, pl. Trucza Imre lőfegyver nélkül pénzügyőri főszemlész egymaga két cseh katonát kísért be a törvényszéki fogházba a polgárság nagy derültsége közben. Annál nagyobb gondot okozott a laktanyába bezárkózott cseh katonaság, melynek nem volt szabad észrevenni, hogy katonáink elvonultak, mert ha eszükbe jut egy kitörés, a polgársággal játszi könnyedséggel elbánhattak volna, és akkor ma a vármegyeházán cseh zsupán parancsolna. Érezte is ezt mindenki, még a VII-VIII. osztályos gimnazisták is fegyverért könyörögtek és akinek jutott, boldogan rohant a laktanyához torkoló utcák sarokházai mellé. Bent a városházán volt főhadiszállásunk Huszár Aladár vármegyei másodfőjegyző, tartalékos százados parancsnoksága alatt, ki reggeltől késő estig megszakítás nélkül helyen maradt, eleinte személyesen állította fel az őrszemeket, majd telefon útján sürgette Budapestről és Hatvanból a segítséget, és csak este 11 óra tájban adta át a városparancsnokságot helyettesének, Sebestyén Imre népfelkelő tüzérfőhadnagynak. 399 Korát megcáfoló buzgalommal vett részt a belső telefonszolgálatban és egyéb intézkedésekben Molnár János városi főbíró, mert hála postai telefonistáinknak és vasúti távírászainknak, a telefon- és távírószolgálat egész nap működött. Az előző napon Budapestre utazott Rákóczy István kormánybiztos főispán értesülve a helyzetről, kétségbeesve rohant egyik katonai hatóságtól a másikhoz, és úgy az ő közbenjárására, mint a mi sürgető telefonkéréseinkre útnak indították segítségünkre a Hatvanban állomásozó iglói géppuskásokat, akiknek élén Kattauer Rudolf főhadnagy állott. Jellemző az akkori fejetlen katonai főparancsnokságra, hogy kérésünkre még egyetlen ágyút sem tudtak küldeni, mellyel a szügyi fordulótól gyönyörűen lövethettük volna a laktanyát, és a cseheket pár lövés után megadásra kényszerít399 Sebestyén szerepére csak „dr. K." utal. 396