Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

részt az utódoknak követendő példaadás okért, hogy ők is úgy viselkedjenek, mint mi, aki e nagyszerű fegyvertényt aléltuk, s hogy ők oly hősiességgel áldozzák életüket, mint azok, akik e dicső fegyvertényben hősi halált haltak. A helyi érdekű eseményből országos esemény lett, mert meg vagyunk róla győződve, hogy ha az 1919. január 15-én orozva ránk támadt cseheket január 29-én a dicső 28-as és 16-os katonáink, összefogva a bátor vasutasokkal és polgársággal, a városból ki nem verik, úgy a határ ma nem itt, hanem Váctól Pásztó felé húzódik! így kell mérlegelnünk e nagyfontosságú harci tettet, mert ennek hatása alatt megláthatták alattomos ellenségeink, hogy dacára a négy és féléves háborúnak, a züllesztő első forradalomnak, a magyar ember hazaszeretete a hazai röghöz való ragaszkodása, az ezer éves dicső múlt emléke elég erőt adott arra, hogy a betolakodó ellenséget mellbe vágja. Megállapítható, hogy Balassagyarmat volt az első, ahol a betolakodók megkapták a méltó leckét! (...) ...amikor az áruló Bazovszky zsupán megjelent a vármegyeházán, ahol a vármegye birtokbavételét a cseh állam javára prokramálta, Rákóczy István főispán, Nagy Mihály alispán a vármegyeházán megjelent közönség jelenlétében tiltakozásukat jelentették be, ő azonban fenntartotta előbbi álláspontját. A szomorú kilátások a jövőre, a hazátlanság gondja a szíveket-lelkeket összeforrasztotta, s hogy ez az egybeforradás sikerült, Pongrácz György vármegyei főjegyző s Dr. Huszár Aladár kormánybiztos (akkori vármegyei II. főjegyző) polgártársainknak érdeme. Pongrácz György és Huszár Aladár, régi ősnemes család sarjai, tradícióikhoz híven, hazaszeretettel égő szónoklataikkal érték el azt, hogy a magyar a magyarra rátalált. Szónoklatuk oly megrázó és szívbemarkoló volt, hogy sokan, nagyon sokan sírva hagyták el a megyeháza nagytermét..." A véghatározat továbbiakban megemlékezik Bajatz és Vizy századosok és katonáik érdemeúől, a vasutasok és a polgárság vitéz magatartásáról, a hősi halottakról és sebesültekről, majd így folytatódik: „Elhatározza a képviselő-testület, hogy az elesettek emléke a városháza falán elhelyezendő emléktáblával megörökítendő, s hogy egy emlékoszlop is állittassék fel, s e célra költségvetésébe évi négyszáz koronát felvesz, s gyűjtést indít. Elrendeli a képviselő-testület, s az utódoknak is meghagyja, hogy minden január 29-én hazafias ünnep rendeztessék."

389 Az első ünnepségre meghívták a nagyközség valamennyi hatóságát, valamint Bajatz és Vizy századosokat. Ugyancsak ezzel a határozattal függ össze a balassagyarmati 1920/26. sz. katonai állomásparancs. „Balassagyarmat nagyközség f. hó 29-én a csehek kiverésének évfordulóját ünnepli meg. Ezen ünnepélyen a helyőrség is részt vesz az alábbiak szerint: Folyó hó 28-án a századparancsnok urak által századonként megmagyarázandó ez ünnep jelentősége. Különösen ki kell emelni, hogy akkor, amikor hazafiatlan és lelketlen gazemberek szétkergették a hadsereget és megakadályozták, hogy magyar emberek ezer éves hazájukat megvédjék a betola389 A képviselő-testületi határozatott teljes egészében közöljük a 206. dokumentumban. 387