Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

szottak. Nevezetesen a reggeli támadás megfélemlítő hatása, majd az ő támadásuk közben Soltész főhadnagy telefon[os] felszólítása, amelyre a csehek kapitulációval feleltek. Mindesetre dicséret illeti az iglóiakat bátor magatartásukért, s megállapíthatjuk, hogy a sikerben feltétlenül részük van. Ők is halálmegvetéssel rohantak be kétfelől is a laktanyába, s magatartásuk értékéből nem von le semmit sem az a tény, hogy előnyomulásuk közben nem szerezhettek tudomást arról, hogy Soltész főhadnagy eredménnyel tárgyalt a csehekkel a megadás feltételeiről. Az iglóiak közül különösen ki kell emelnünk tisztjeik bátor magatartását, ezek között is Kacsóh hadnagy nevét őrizzük meg jól emlékünkben, s véssük fel annaleseinkben városunk két derék fiának, Kondor Miklós tartalékos főhadnagynak és Maczka István tizedesnek nevét is. Állapítsuk meg lojálisán azt a tényt is, hogy az iglóiak eltávozása nem hagyott maga után tarthatatlan helyzetet, hiszen helyén volt a polgárság, s a segítő csapatok is már útban voltak, Vizyék pedig már a késő esti órákban újra a városba érkeztek. Feltétlen érdeme van Soltész főhadnagynak, aki a csehekkel a megadás feltételeit megbeszélte, s a polgárság működését Huszár Aladárral együtt irányította. Emlékezzünk meg a katonaság után elsősorban a vasutasokról. Igazuk van, amikor azt állítják, hogy a városban az ő szívükből pattant ki legelsőbben a csehkiverés gondolata. Annak a 27 vasutasnak magatartásában, akik a hajnali harcban akár mint vezetők, akár mint fegyveresek részt vettek, oly nagy érték van, hogy ez a magatartás a magyar vasutasság életében páratlanul áll. Dicséret illesse őket azért, mert az akkori vörös szellős világban ledobták magukról a vörös rongyot, s magyar nemzeti szín alatt fogtak fegyvert a város érdekében. Ők voltak [azok] is, akik a város társadalmi rétege közül már hajnalban és egységesen tudtak fellépni, és részt venni az akcióban. Éppen ezért a polgárság rétegei közül övék az első dicséret. Magatartásuk értékét nem rontja az a tény, hogy köztük is voltak gyengébb idegzetűek, akik elcsüggedtek a sikertelenségen, de két halottjuk és öt sebesültjük arról beszél, hogy ők benne voltak a harcok középpontjában. A postásokat se hagyjuk ki az érdemből. Amíg a vasutasok a telefonhuzalokat rongálták meg, addig a postások a telefonálási szándékokban okoztak zavarokat, s Szigethy és Komenda magatartása egyenlő értékűnek minősíthető a többi fegyveres polgár viselkedésével. És ne feledkezzünk meg a polgárságról. Az a polgárság, amelyet hajnali álomból ébresztett fel a puskatűz, vette fegyverét és ment segíteni. Hogy a csehek a laktanyából kitörni nem mertek, annak tulajdonítható, hogy egyrészt a laktanya hátsó részeibe szorult katonaság jó ideig félelemben tartotta őket, másrészt pedig, s ez a jóval nagyobb rész, a polgárság folyton lövöldözött a laktanyára, s ez a folytonos tüzelés, valamint az a tény, hogy a csehek semmiféle információt sem tudtak szerezni, sem adni nem tudtak, oly demoralizáló hatással volt a légionáriusokra, akikben Lauka főhadnagy tartotta a lelket, hogy a kapitulációra való felszólítást kétszer se kellett mondani nekik. Majd amikor az iglóiak elhagyták a várost, s rémhírek keltek szárnyra és sokan menekültek, a vasutasság, polgárság, tartalékos tisztek mindannyian nem 382