Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

így a rajtaütés, bármennyire hősies volt a támadók magatartása, nem sikerült. Nem a cseheket érte a meglepetés, hanem a magyarokat. Ennek frappáns hatását még az is fokozta, hogy az a hír terjedt el a katonák között, hogy a csehek Kővár felől nagyobb erősítést kaptak, s őket Szügy felől bekerítik, így először Szügybe, majd Magyarnándorba vonultak vissza. Szügyben, ahol először gyülekeztek, Bajatz rendkívül hevesen kifakadt és korholta a Mollináryakat, s megparancsolta, hogy azonnal induljon vissza a csapat, hogy a laktanyában bennrekedt bajtársaikat kiszabadítsa, de hiábavaló volt a szép szó és a fenyegetés, katonái megtagadták az engedelmességet. Vizy 45 embere is nagyon megfogyatkozott számban verődött össze, így nem volt mit tenni, a tisztek is visszavonultak Magyarnándorba. Arról lehetne beszélni, hogy ez a katonaság miért hagyta cserben tisztjeit, s ráadásul miért vonta őket felelősségre, mivelhogy a meglepetés helyett erős ellentámadásra találtak, s hogy miért tagadták meg az engedelmességet még akkor is, amikor már nem Balassagyarmat megmentéséről, hanem bajtársaik kiszabadításáról volt szó, de mi ne törjünk pálcát felettük! Első rohamuk oly hősies volt, hogy az még egy nem forradalmasított katonaságnak is becsületére volt volna. A történelmi igazság kedvéért jegyezzük még fel, hogy a golyófogónál felállított tartalék géppuska Klausz őrmester parancsnoksága alatt a városban maradt és még a reggeli órákban helyváltoztatással lőtte a laktanyát, így a gimnáziumból, ahol a géppuska felállításánál még a diákok is segédkeztek, majd amikor a csehek belőtték az elfoglalt állást, az Andrássy utcáról tüzelt a laktanyára, végül a vágóhíd környékén foglalt állást. Itt találta Dobó József gimnáziumi tanár, tartalékos főhadnagy, s tartotta vissza ezt a géppuskát egész kezelő legénységével együtt. A géppuskához beosztott hat katona a városban maradt egész napon. A városban maradt még kb. tizenöt Mollináry és 16-os katona, akik egyrészt a polgársághoz csatlakoztak, másrészt csak a délután folyamán hagyták el a várost. Bajatz csoportját az utóbbi időben azzal a váddal illették, hogy egyik gépfegyverét elhagyta a laktanya felé vezető úton. Ez a vád nem áll meg. A laktanya felé vezető úton talált géppuska nem Bajatzéké volt, hanem a cseheké, akiknek két olasz géppuskájuk volt a laktanyában, s egy az állomáson. Valószínűleg ezt a géppuskát találták meg az iglóiak.

371 A Bajatz csoport hősies magatartása elvitathatatlan, de elvitathatatlan a 16 km távolságba való visszavonulás ténye is, és itt kezdődik a város polgárságának szerepe, amely abban állott, hogy a laktanyára való folytonos lődözéssel azt a hitet keltették a csehben, hogy a katonaság visszajött és rendszeres támadásra készül. Másrészt, a polgárság fegyveres csoportokat alakítva cirkálni kezdett Kóvár felé, a város keleti részén, a temetők alatt, s a városban. Igyekezett megakadályozni azt, hogy a csehek sem be, sem ki ne juthassanak a laktanya kapuján. Azok a vasutasok, akik a hajnali támadás idején az állomás közelében összecsaptak a csehekkel, újra összeverődtek, s mivel Kóvár felől géppuska tüzelésre 371 Kondor főhadnagy két olyan géppuskát említ, amelyet a Mollináryak elhagytak és a csehszlovákok „vettek használatba". (Ld. a 213. sz. dokumentumot!) 371