Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
utóbbiakat nekik Rákóczy mondta volna, mert - úgymond - ha mondta volna, nem hagyták volna szó nélkül. A kormánybiztos ezen szavainak hatása alatt a két százados őt további terveibe be nem avatta, csak annyit kért tőle, hogy Aszódról a tartalék fegyvert és lőszert irányittassa Magyarnándorba. Ezen kérés után a kormánybiztost balsejtelmek gyötörték, mert a vonatról leszálló századosoknak még egyszer meghagyta: nehogy aztán megtámadjátok a cseheket... A kormánybiztos távozása után Vizy a vasutasokat maga köré gyűjtötte az állomás várótermében, s elsősorban ígéretüket vette, hogy a támadásnál a vörös szalagot eldobják, s azt nemzetiszínűvel cserélik fel. Másodsorban ígéretüket vette, hogy a tervbe senkit sem avatnak be. ígéretüket vette a tekintetben is, hogy a csehek lefegyverzése után segítségükre lesznek a lakosság felfegyverzésében is, mert a nagy munka csak azután vár reájuk, ha vállalkozásuk sikerült... A vasutasok mindent meg is ígértek. Miután Bajatz legénysége is ledobta a vörös szalagokat, véglegesen elhatározták a csehek megtámadását, kibontották a nemzetiszínű zászlót s átadták a lovas járőrnek, hogy a vállalkozás sikeres befejezése után a városházára tűzzék ki. Mialatt a vasutasok küldöttsége Magyarnándorban járt, a balassagyarmati állomáson, a szolgálatba kényszerített vasutasok kisiklattak egy vonatot. Január 28-án ugyanis Lauka főhadnagy élelmet és lőszert akart szállítani az ipolytarnóci vonalon levő cseh őrségek számára. Ezt a vonatot is szolgálatba kényszerített vasutasoknak (Skribák mozdonyvezető, Klem vonatvezető, Hajnár jegyvizsgáló) kellett volna vinniök, de amikor a vonat a második vágányról a harmadikra ment át, amint a szemtanúk mondják, Reucsán Mihály vasutas átrántotta a váltót a mozgó szerelvény alatt, mire a vonat kisiklott. Nagy riadalom, szaladgálás támadt, Lauka egy-két vasutast el is fogatott, s meg akart botoztatni, de ezek ismét megszöktek, majd a kisiklott vonat rakományát az Ipolyság felé induló kocsikba akarta átrakatni. Mielőtt azonban ezt a rakományt átszállították volna, Erdős állomás-elöljáró elindíttatta ezt a vonatot, s így a fegyver és élelmiszer itt maradt. Lauka haragjában megerősítette az őrséget, sőt még gépfegyvert is állíttatott fel. Akármilyen titokban folytak is a csehkiverés előkészületei, az üyen esetekből gyaníthatták magul a csehek is, hogy valami készül. De sejthették abból is, hogy a postán nem kapcsolták telefonbeszélgetéseiket. Január 28-án este 6 órától 9 óráig a csehek több ízben felhívták Csata-Párkánynánát, úgy látszik ekkor már biztos tudomásuk volt a támadásról, s valószínűleg segítséget akartak kérni, de Komenda Gizella kezelő minden alkalommal üres vonalat kapcsolt, s az eredménytelenség okául mindig azt felelte, hogy rossz a vonal. Ez a derék tisztviselő tudta, hogy Szigethy Gáspár megrongálta a kábeleket, de azt is tudta, hogy ugyanezt a postást a csehek elhurcolták, hogy javítsa ki a megrongált huzalokat. Hogy Szigethy mit végzett azt ő nem tudta, s így neki magának kellett zavart kelteni. Szinte ösztönösen érezte, hogy neki is segíteni kell a magyaroknak. Nem kis részben neki köszönhető, hogy a csehek nem tudták értesíteni csapat361
