Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

hogy „kedden délután Magyarnándoron át Budapestre utazik, s kéri őt, hogy az állomásra fontos megbeszélésre jöjjön ki." Amikor a balassagyarmati vasutasság küldöttsége (Hofbauer Lajos, Hofbauer Gusztáv, Perlaky Lajos, Kalapcza Pál, Kis Simon József, Kis Simon István, Barna György, Gonda János, Rémiás László) Vizy Zsigmondot Magyarnándorban fel­kereste, erről a kormánybiztosi intézkedésről mit sem tudott, s nemigen akarta megérteni, hogy Vizy Zsigmond miért vonakodik velük tárgyalásokat kezdeni. Mielőtt azonban tovább mennénk, vessünk egy pillantást arra a katonaságra, amely Magyarnándorban állomásozott. Amikor Vizy százados jelentette a Honvédelmi Minisztériumban, hogy Balas­sagyarmatra bevonultak a csehek, nemcsak megdöbbenést váltott ki jelentése, hanem intézkedést is! Megbízták Vizyt azzal, hogy toborozzon főleg tisztekből álló kis csapatot, s azzal vonuljon Magyarnándorba, figyelje a cseheket, s ha azok tovább terjeszkednének, erről azonnal jelentést tegyen, s fokozatosan vo­nuljon vissza. Most már Budapesten is komolynak látták a helyzetet, hiszen így Balassagyarmat elestével Budapest felé is szabad lett az út. Ugyanezen pa­ranccsal Magyarnándorba egy század Mollináry-bakát is küldtek. Ily körülmények között érkezett Magyarnándorba január hó 20-án Vizy Zsig­mond 45 főnyi csapatával, s január 25-én Bajatz Rudolf százhúsz gyalogossal és nyolc lovassal. Ez a gyalogság a 38-as Mollináry bakák egy százada, a lovasok pedig a 13-as huszárezred járőre voltak. Még Bajatz legénysége is csak úgy rikított a sok vörös szalagtól. Január 25-én este, az első vacsoránál Vizy Zsigmondnak sikerült rávenni Ba­jatzot arra, hogy együttes erővel támadják meg a cseheket. 367 A 38-asok hajlan­dóságot is mutattak a támadásra, mert miként hangoztatták, Magyarnándorban a szokatlanul nagy sár miatt nem hajlandók maradni, s hogy - úgymond ­„cseh pecsenyét akarnak enni". Kétségtelenül sok hazafias lendület volt ebben a katonaságban. De ebben az időben már vörös szellők fújdogáltak a fegyveres alakulatok között is. Még arra is volt bátorságuk, hogy megtagadták az engedelmességet. Azt a huszárjárőrt, amelynek a csehkiverés napján felderítő és hírvivő szolgálatot kellett teljesíteni, s amely korán reggel Szügyön átlovagolt, Hanzély Gyula szügyi földbirtokos, aki valamikor maga is 13-as huszár volt, megvendégelte. Hanzély Gyula hivat­kozott az ő 13-as huszár mivoltára; hisz így bajtársak vagyunk - úgymond - mire az egyik huszár szakaszvezető csípősen így válaszolt: bajtársak? Talán elvtársak! Ilyen volt ez a katonaság. így látjuk mi ezt ma, polgárok. Lássuk csak, hogy látták az akkori Balassagyarmatot a katonák! Czeke Lajos hadnagy (ma száza­dos) így ír egy levelében: A várva várt Mollináryakat (Bajatz legénysége) öröm­mel fogadtuk, s az egyik parasztházban, ahol étkeztünk, mindjárt az első vacso­ra alkalmával (ez az első vacsora január 25-én volt!) elhatároztuk, hogy a csehe­ket megtámadjuk, az akkori kormány rendeleteitől függetlenítve magunkat. Re­vánsot adunk! Meglepetés-szerűleg lefegyverezzük a cseheket, mert lehetetlen­367 Vizy január 27-re teszi a Bajatzcal való megegyezés megtörténtét. 359

Next

/
Oldalképek
Tartalom