Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

Az a halotti csend, amelyben a gyűlés megkezdődött, még kísértetiesebbé, valóságos temetői hangulattá változott. Lidércnyomásként ülte meg a lelkeket, a nagytermet valami fojtogató, nyomasztó érzés. Ebben a hangulatban szólalt fel Rákóczy után dr. Visnovszky Rezső, aki lelkes beszéd kíséretében előterjesztette a hivatalfőnökök értekezletén elfogadott javaslatot. A nyomasztó érzés fojtogató hatása kezdett elmúlni szavaira! Ebben a légkörben szólalt fel Pongrácz György vármegyei főjegyző. Gyújtó lelkesedéssel szólt a hazaszeretetről, s felhívta a jelenlévőket, hogy ne tegyenek se esküt, se fogadalmat. Mintha lelkek szabadultak volna fel! Egyszerre megváltozott a terem légköre. Eltűnt a nyomasztó, síri csend, s olyan viharos lelkesedés támadt, mire példa nem volt még a város történetében. Egymásután szólaltak fel ebben az értelemben: Schuch István mozdonyvezető, Kiss Lajos törvényszéki bíró, dr. Mikó Pál gimnáziumi tanár, özv. Gálfalvy Zoltánná polgári iskolai tanár, s Huszár Aladár vármegyei II. főjegyző. Lelkes kiáltások hangzottak el a teremben. Volt olyan is, aki halált kiáltott az áruló Bazovszkyra (Bazovszky ekkor nem volt itt) mondván: „agyon kell ütni az árulót!" (Azt vélték egyesek, hogy itt volt Bazovszky, csak nem mert ezek után előjönni.) Piatrik János pedig azt kiáltotta, „hogy ha nem lesz kenyerük a tisztviselőknek, ha megtagadják az esküt és nem kapnának fizetést, itt vagyunk mi gazdák, mi majd adunk nekik kenyeret." Majd Pongrácz György magához intette a vasutasság szónokát, Schuch Istvánt, a tömeg hihetetlen lelkesedése közben kezet fogott vele. Ebben a lelkes, mámoros hangulatban elhatározta ez a nagygyűlés, hogy sem esküt, sem fogadalmat nem tesz, sőt a cseheket nem is fogja szolgálni! Óriási volt a lelkesedés. Az emberek szemeit könny borította, a tömeg egymást ölelve, kezeit esküre tartva énekelte el a Himnuszt! Odalenn pedig a vármegyeháza előtt értetlenül bámult a sübakoló cseh őr, s nézte ezt a boldogan távozó tömeget, s nem tudta, hogy mi történt ezzel a sokasággal? Ez a gyűlés adta meg aztán a magyaros tiltakozásra az utolsó lökést. A vasutasság, amelyet vérig sértett a csehek goromba bánásmódja, s az a körülmény, hogy levették az állomásjelző magyar táblát, most már cselekvésre határozta el magát. A polgárság, amelynek eddig csak „rosszulesett", hogy a csehek nem engedték kikézbesíttetni a fővárosi lapokat, hogy cenzúrát alkalmaztak, hogy eleinte a nemzeti színű jelvényt üldözték, később már csak a vörös rongyra haragudtak; hogy a város területén nem mozoghatott szabadon, most már elkeseredett és mindenki készülődött. Híre járt, hogy Bazovszky zsupán január 31-én jön végleg Balassagyarmatra, hogy átvegye az impériumot. Élt a lelkekben a vágy, hogy Bazovszky útját örök időkre emlékezetessé tegyék! Ebből a vágyból fakadt a vasutasság azon elhatározása, hogy 1919. január 31én fegyverrel kiverik a cseheket! Gyűlésezni kezdtek! Először az Ipartestület helyiségében levő szociáldemokrata pártkörben. Ez a helyiség nem volt alkalmas. Központi fekvése miatt a csehek jól szemmel tartották. Egy ilyen vasutas összejövetelt fel is oszlattak. A Sivító-telepre tették át tehát tanyájukat. Egy csoport Schuch Istvánnak az állomással 357