Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

hangzott: „Az antant új demarkációs vonalul a vasúti vonalat jelölte meg, aminek foganatosítására ellenállás esetén fegyveres erőt is igénybe fogok venni." Rákóczy István emlékiratai szerint így válaszolt: Arról mit sem tudunk, hogy az antant az Ipoly folyóig jelölte meg azt a vonalat, amelyet a Csehszlovák Köztársaság katonai megszállhatnak, s ha mi ezt az állapotot tűrjük is, határozottan tiltakozunk az ellen, hogy Önök a népjogok ellenére a demarkációs vonalat fegyveres erővel átlépjék, vármegyénk székhelyét megszállják, s ezzel a vármegye területén úgy az államigazgatás minden ágát, mint a közgazdasági és közélelmezési szolgálatot megbénítsák. Kijelentem alispán úrral együtt, hogy hivatalunkat nem adjuk át, s nem tehetünk ígéretet arra, hogy a közszolgálati alkalmazottak a Csehszlovák Köztársaságra fogadalmat tesznek, s szolgálni fognak. Azzal egyidejűleg, hogy a zsupán a kormánybiztosnál megjelent, megjelentek a vármegyeháza kistermében a hivatalvezetők s a hivatalok kiküldöttjei, s a kormánybiztos közölte velük a zsupán megjelenését, magatartását, amellyel elég büszke volt kijelenteni, hogy „mostantól fogva az a szék is enyém, amelyen ülök", s hogy a „megyeházáról egy szög se hiányozzék, mert ez mától fogva a cseheké ..." Közölte azt is, hogy a zsupán a tisztviselőktől esküt kíván venni, de még ez esetben is csak a neki megfelelő embereket óhajtják megtartani a szolgálatban. A jelenvoltak körében izgalmat okozott a zsupán kívánsága. Annál is inkább, mert a kívánságok között parancsok is voltak: Az iskolában ezentúl a tót nyelv tanítása kötelező, ezenkívül a mértan és számtan tótul tanítandó, magyar történelem nem tanítandó, hanem helyette világtörténelmet kell tanítani. A közigazgatás és törvényszék vonuljon ki Balassagyarmatról, a vasutasokat pedig kényszeríteni fogják a szolgálatba! A jelenlevők kijelentették, hogy ilyenekre senki sem kapható, mire a tárgyalás holtpontra jutott. A zsupán gőgös és vakmerő kívánságaira a nemzeti imával, a Himnusszal felelt a megyeháza kisterme. Meghallotta a magyar ima hangjait Bazovszky is, amelyet még „magyar ügyvéd" korában bizonyára ő is énekelt, s megdöbbenve kellett éreznie, hogy ebben a házban ő volt az egyetlen, aki gyorsan fordított köpönyeget, a többiek nem ebből az áruló fajtából valók voltak.

364 Amit Bazovszky a Himnuszból megérthetett, azt Rákóczy István hallható szavakkal is közölte vele, de Bazovszky tántoríthatatlanul ragaszkodott álláspontjához, a további tárgyalások során azonban mégis sikerült vele annyiban megállapodni, hogy másnap, 26-án, Srobár [Sic!] miniszterrel, aki Zólyomba érkezik, újra vétessenek fel a tárgyalás fonalai. Nevezetesen Rákóczy azt ajánlotta Bazovszkynak, hogy Balassagyarmat semleges terület maradjon, itt semmiféle katonaság se állomásozzék, a rendet polgárőrség tartsa fenn. E tárgyban a zsupán nem mondhatott véleményt, de ő maga ajánlotta a Srobárraí való tárgyalást. Január 26-án meg is történt ez a találkozás. Rákóczy István kíséretében voltak: Huszár Aladár, Kletzár Lajos, Kubicza István. Egész Zólyom lázban volt. Ma364 Rákóczy, a január 25-i értekezletet kevésbé patetikusan - és valószínűleg hitelesebben - írja le. Arról, hogy valóban megtörtént-e a Himnusz eléneklése, nincs adatunk. A zsupán balassagyarmati tartózkodására és a 25-27-i értekezletekre ld. még a 65-66., 112. és 116. sz. dokumentumokat! 355