Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
mei, a hozzájuk szítok hallgatagos segítségével, csakis a szakszervezeti munkásokból alakítottak „munkás gárdát" (és így alakult ez meg a nagyobb helyeken mindenütt), hogy ez mit jelentett, abból érthető meg, hogy a felett a hatóság nem, hanem kizárólag a szociáldemokrata párt szervezete és ennek elnöke, Dr. Somló József rendelkezett (jkv. Küszner Zsigmond főszolgabíró, if). Torma Károly, Dr. Koltay Ernővel 1918 XII/31.), mégis azt részben közadakozásból, részben megfélemlítéssel, a vagyonosabb polgárságtól kierőszakolt pénzen tartották fenn (nyilatkozatok Cservenyák György, Göbl Arnold, Rebmann Rókus, Hollósy Géza, Nedeczky László stb. 191911/20.), ami kétségtelenül mutatja, hogy már proletár alakulat volt, amivel szemben forradalmi kitörések elkerülése végett az egyensúlyt csak úgy sikerült biztosítani, hogy a vármegye székhelyén rendesen szervezett száznegyven, a járási székhelyeken pedig harminc-negyven főből álló nemzetőr csapatot állítottunk fel, ami azután a rablásokat, fosztogatásokat, egyéni erőszakoskodásokat elösmerésre méltóan akadályozta meg. 330 A nemzeti érzésű polgári társadalom és a szervezett szociáldemokrata köpönyege alatt közeledő proletárdiktatúra ily és hasonló munkában megnyilvánult küzdelme közben kellett megtudnunk, hogy Zsolna, Trencsén, Pozsony, Érsekújvár, Besztercebánya, sőt 1919. év január 3-án Losonc, 6-án pedig Ipolyság is a csehek kezébe került, és így kettős hazafiúi kötelességünk volt integritásunk megvédéséről gondoskodni. Emberfeletti feladat! Mert akkor már nem a nemzeti társadalmat szolgáló Bartha Albert, hanem az internacionalista Böhm Vilmos ült a honvédelmi székben, akik előtt már nem voltak országhatárok, és szerintök a betolakodó cseheknek nem fegyverrel, hanem csakis tiltakozással lehetett ellentállani: hogy ez mennyit ért, fájdalom megtanultuk! Hála a gondviselésnek, hogy a honvédelmi minisztériumban voltak a nemzeti társadalomnak erős oszlopai; így Friedrich István és Tombor Jenő stb. segítségével sikerült keresztülvinni, hogy a 13. honvéd gyalogezred 331 tisztikara és 85 főnyi legénysége Balassagyarmaton szervezkedett, és így a vármegye székhelyén a csendőrségen és negyven főnyi nemzetőrségen kívül szervezett katonaság is volt már, amely Balassagyarmattól a rappi hídig védte az ipolyi vonalat, míg Balassagyarmattól Ipolyságon túl Ipolyviskig Pálmay Ernő százados jól fegyelmezett csapata teljesítette ezt a feladatot. Csakis Rapptól Rimaszombat felé volt védtelen a demarkációs vonal, és mind sűrűbben jött a hír, hogy a csehek Füleken át Salgótarján felé bevonulni akarnak! Ismerve a kormány pacifista álláspontját, a fegyveres ellenállást nemcsak felfele volt nehéz kieszközölni, de a nép is irtózott a harctól, ilyen nyomorult helyzet súlya alatt kellett a mindennapi megélhetés biztosításának fegyverével élni, 330 A valóságban a munkásgárda megalakítása előtt Balassagyarmaton már működött nemzetőrség. Ld. 5. sz. dokumentumot! Sulacsik szerint ez a nemzetőrség később szétesett és a helyére szervezték a Bilnitzer százados vezette új nemzetőrséget, valamint a tisztázatlan sorsú ún. „palóc dandár" törzsét (Sulacsik ezt „fehér gárdának" nevezi). Ld. a 43. sz. dokumentumot! 331 Nyilván a 16. honvéd gyalogezredről van szó. 322
