Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A „csehkiverés” utóélete (hírlapi írások, dokumentumok)

gyón is fájt rá a foguk, s ha a balassagyarmati kiveretés gyászos emléke nem élt volna a csehek emlékezetébe bizonyára sokszor próbálkoztak volna városunk ellen támadni, s azt megszállani. A támadások elmaradását, a megszállásnak még csak meg sem próbálását tehát kizárólag Balassagyarmat munkásainak, elsősorban is a vasutasoknak köszönhetjük, akik fegyverrel önéletük kockáztatásával, számos derék munkás vére hullása, sőt halála árán mutatták meg, hogy szabadságunkat gaz hódító hadakkal szemben megvédik. Balassagyarmat akkori felszabadítása s azután az egész város hónapokig tartó szabad élete tisztán a proletárság érdeme. És most újból megmozdultak az imperialista hadak. Amerre csak az antant megszállotta az országot, mindenütt támadásra indultak északon, keleten és délen. Proletárseregünk, amely még csak most állott szervezés alatt, bizony a botozásos és kikötéses fegyelemmel összetartott haderőkkel szemben sok helyen nem tudta a támadásokat kivédeni. Vissza kellett vonulnia, területeket feladnia. Nem lehet letagadni, hogy a proletárállamnak a hozzájuk fűzött reményeit ez a katonaság nem váltotta be. Igaz viszont, hogy ma már a fegyelem mindenütt kezd a legteljesebb mértékben helyreállani. A bennünket támadó ellenséges erők minden bizonnyal számítottak az új proletár hadseregnek azzal a fegyelmezetlenségével, amely minden új fejlődő hadseregnek betegsége. És minden kétséget kizárólag erre alapították támadó szándékukat a csehek is akkor, amidőn f. hó 3-án Bajatz és Róth gyászmagyarok átszökése után, Kóvár felől támadásra indultak.

305 305 Bajatz a Tanácsköztársaság időszakában Balassagyarmaton állomásozó katonaság parancsnoka volt. A cikkben említett események máig tisztázatlanok. A korabeli források szerint Bajatz és Róth József balassagyarmati születésű főhadnagy azt tervezték, hogy miután a városban „puccsal" átvették a hatalmat, egyesülnek Pálmay Ernő Drégelypalánkon állomásozó csapataival, és együttesen Budapestre vonulnak az ott szerveződő ellenforradalom megsegítésére. Május 3-án katonagyűlést tartottak, ahol Bajatzék csaknem véglegesen maguk mellé állították az állományt. Végül azonban ez nem sikerült, így Bajatz Róth-tal és állítólag még egy tiszttársával átment az Ipoly másik oldalán állomásozó csehszlovák csapatokhoz. (Tormay Cecil a menekülést sortüzekkel kísért lovasrohamként írja le.) Délután 4 órakor - Bajatzék átmenetele után - a csehek Kóvár felől támadást indítottak Balassagyarmat ellen (miután a kővári hídon álló magyar őrség egy része szintén Bajatzékkal tartott). Egészen a vágóhídig jutottak, amikor „a balassagyarmati munkásság, a vasutasok, a vörös őrség és a vörös katonák" egy „hirtelen végrehajtott nagyszerű ellenlökemmel - írja a Nógrádi Vörös Újság - a cseheket visszavetették kiinduló állásukba". Az eseményeknek halálos áldozatai és sebesültjei voltak. Az ún. „ellenforradalmi puccs" több állítólagos vezetőjét és szervezőjét letartóztatták a városban, köztük Ébneth Lajos akkori vádbiztost, aki csak betegségének köszönhette, hogy nem adták át Budapesten a Cserny-féle különítménynek. A történtek miatt összesen tizenegy túszt fogtak le, nyolc keresztényt és három izraelitát, de kettő-öt nap múlva szabadon engedték őket. - Május folyamán az Ipoly mentén területvédő harcok voltak, váltakozó sikerrel (pl. Szécsény május 3. és 9. között háromszor is ellenséges kézre került). Balassagyarmat Ipolyon túli részének ideiglenes felszabadítására május 30-án, az északi offenzíva részeként került sor. (Bgy. tört. 304290