Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
A politikai helyzet alakulása Balassagyarmaton a „csehkiverés” után
204. Rákóczy István volt kormánybiztos írása a Nógrádvármegyében az ót ért támadásokról Balassagyarmat, 1919. március 12. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Audiatur et altera pars, meg kell hallgatni a másik felet is, hogy helyesen ítélhessünk: miért is kérem, hogy becses lapjában [az] alábbiakat közölni szíveskedjék. A Nógrádi Hírlap f. évi március 2-i számában „Munkások, Katonák, Elvtársak" és „A vármegye megújhodása", majd „A Népszava" [c] cikkekben, személyemmel foglalkozva úgy állít be, mintha a népnek ellensége volnék. A mai forró levegőben polemizálni időszerűnek nem tartom, de oly beállítás ellen, mintha a dolgozó népnek ellensége volnék, nyilvánosan tiltakoznom kell. Mint a függetlenségi 48-as párt régi harcosa és szenvedője, mindig vallottam és vallom, hogy magyar hazánkat nemzeti érzésből összetartott demokratikus, liberális alapokon kell kiépíteni és megerősíteni. Vallottam és vallom, hogy a nemzet minden tagjának biztosíttassék a jog, hogy az ország dolgaiba beleszólhasson. Nemcsak vallottam, de - akik az én életemet közelről ismerik és tetteimet gyűlölködés nélkül ítélik meg, igen jól tudják, hogy - én mindig dolgozom. Dolgozom a hivatalban és társadalmi téren ésszel, a kertben a mezőn kézzel, kapával, ásóval ha kell. Minden embert munkája szerint becsülünk meg: lehetetlen tehát, hogy aki maga is munkából él, aki maga is a munka embere, az a munkásnépnek ellensége és a reakciónak volna híve. Hogy egész életem tanúsága annak, hogy a szegényeknek], gyengébbeknek mindig védelmezője és támogatója voltam, tessék megkérdezni Imre Vendel[t] (Romhány), Bánszky lános[t] (Rétság), Dutka Imréit] (Losonc) és sok százait azoknak, akik igen jól tudják, hogy a munkásnép hozzám mindig bizalommal fordult, nemcsak igazságért, támogatásért, de azért is, mert tudta, hogy munkahelyet is szerveznek neki. Tehát tiltakozom oly ráfogás ellen, hogy én a szegény népnek ellensége, elnyomója lennék. Tiltakozom oly beállítás ellen, mintha én a balassagyarmati szociáldemokrata párt tagjait „csőcseléknek, söpredéknek, rabló, fosztogató bandának" neveztem volna. (Álljon elő, aki tőlem ilyet hallott!) Sőt, ennek szervé[nek], a munkásgárdának a közrend fenntartására irányuló működéséről mindig elismeréssel nyilatkoztam. Mert vallom, hogy annak a három függetlenségi 48-as, szociáldemokrata és radikális pártnak, amely a forradalommal a magyar független népköztársaságot kivívta, a békekötésig a kormány háta mögött kell állania, hogy az kifelé erős legyen és a magyar nemzeti állam integritását meg bírja védeni. Tiltakozom tehát oly beállítás ellen, mintha én robbantottam volna fel a balassagyarmati nemzeti tanácsot, mert azt dr. Somló József tudja legjobban, hogy én azzal is együtt kívántam működni, és az éppen az én kívánságomra küldött ki mellém és a közigazgatási ellenőrzésre egy végrehajtó bizottságot. De dr. Somló József volt az, akinek indítványára az a közreműködést megtagadta, és bár én ismételten kerestem az együttműködés útját, dr. Somló József volt az, aki ezt velem szemben ki is 284