Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A politikai helyzet alakulása Balassagyarmaton a „csehkiverés” után

nem érvényesülhetnek. A mai naptól kezdve minden nap, este fél 5-től 6 óráig, a pártkör helyiségében lehet jelentkezni fölvételre. Tehát szervezkedni és tömörülni a szociáldemokraták zászlaja alá! Ez a teendőnk a jelenben. A jövőt illetőleg csak ennyit: ha minden munkával foglalkozó, munkából élő magyar ember, vallási és faji különbség nélkül, egymást megértve, egy táborban lesz, és a forradalom vívmányait egységes föllépéssel fogja megvédem a reakció bárhonnan jövő támadásával szemben, akkor mondhatjuk el majd csak, hogy nem volt hiábavaló a sok szenvedés, mert a proletárvérrel áztatott magyar rög a magyar proletáré lesz, és akkor a magyar boldog és szabad lesz. Forgách József. NH. 1919. febr. 9. Múlt-jelen-jövő. = Az írásra Péterffy Béla válaszolt a lap hasábjain -ld. a 191. sz. dokumentumot! 190, A Nógrádvármegye helyzetértékelése Balassagyarmat felszabadítása kapcsán Balassagyarmat, 1919. február 12. Városunk ismét szabad, Magyarország részét képezi. A felszabadítás ünnepét ültük meg tegnapelőtt, s a hálaadó istentiszteletek után helyőrségünk külön ünnepet is ült, amikor a vármegyeház előtt felsorakozva meghallgatta a polgársággal együtt a kormánybiztos ünnepi beszédét, melyben meghajtotta a hála zászlaját vitéz hőseink előtt. Jólesett hallani magyar katonáink felzengő szózatát, s jólesett hallani a katonás magyar vezényszavakat, mikor díszmenetben elvonultak. Az az érzés erősödött meg lelkünkben, melynek már lapunk múlt számában is kifejezést adtunk, hogy bízhatunk még jövőnkben, bízhatunk még a szabad, új Magyarországban. De nem szabad türelmetlenkednünk. Egy olyan nagy világégés után, ami végigpusztította egész Európa vén testét, mely gazdaságilag a kétségbeesésig züllesztette az országot, egy forradalom után, mely elsöpörte a régi világ hatalmasait, lehet-e azonnal rend? Lehet-e, amit négy és fél esztendő pusztított, amit évtizedek bűnei halmoztak fel, lehet-e mindazt néhány hónap alatt helyrehozni? Lehet-e az, hogy amikor négy és fél évig erény volt az embertelenség, a vadság, a kegyetlenség, amikor mindazért még jutalmaztak is, egyszerre szelíd, fegyelmezett társadalommá változzanak az emberek? Lehet-e, hogy egy anyagilag tönkrement ország, amikor a meglévő erőket sem lehet egy táborba gyűjteni, egyszerre talpra álljon, s jólétet áraszthasson maga körül. A végső pusztulástól való menekvés nem szükségképpen újabb áldozatok meghozatalát parancsolja-e? Csak ezt a néhány kérdést kell tárgyilagosan megfontolnunk, s akkor be kell látni, hogy az eseményeket, a teendőket - ha még oly erős kézzel is, alig lehetett volna másképpen irányítani, amint történtek. A dolgok a helyzetek - a külső és belső kényszer alatt alakultak úgy, amint alakul266