Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Balassagyarmat csehszlovák megszállása
között nem csoda, ha az Ipoly - Salgótarján közvetlen környékének kivételével -1919. január 21-ig gyakorlatilag védtelen maradt, csak a folyó déli partján őrsökre szétszórt kisebb erők biztosították. Többek között ez is hozzájárult Balassagyarmat csehszlovák megszállásához. (A Felvidék és Kárpátalja hadtörténete 1914-1918. Szerkesztette: De Sgardelli Caesar. É. és h. n. 279. old.) a " b A két betű közötti részt az irat készítésekor géppel aláhúzták. cd A két betű közötti rész utólag ceruzával van aláhúzva. 57. A Népszava tudósítása csapatok küldéséről a salgótarjáni bányák védelmére Népszava, 1919. január 22. Böhm Vilmos elvtárs, hadügyminiszter a budapesti vadászezred egy teljes zászlóalját küldötte a salgótarjáni kőszénbányák védelmére. A zászlóalj elindulása előtt a hadügyminiszter, Pogány kormánybiztos és Stromfeld ezredes kíséretében megjelent a vadászok laktanyájában, ahol Balassa Béla ezredes, katonai kerületi parancsnok, Fehér Imre ezredes és Labutka Vince alezredes fogadta. A miniszter a következő beszédet intézte a vadászzászlóalj legénységéhez: „Öntudatos büszkeséggel üdvözlöm a zászlóaljat, amely a kormány hívószavára szinte vetélkedve jelentkezett szolgálattételre, hogy elmenjen nem új háborút viselni, nem támadni, nem imperialisztikus célokért harcolni, hanem azért, hogy megvédelmezze azt, amit el akarnak tőlünk jogtalanul venni, azt a kis szénbányát, amely számunkra még megmaradt. Ennek a zászlóaljnak tisztán csak védelmi célja lesz, mert meg akarjuk és meg fogjuk védelmezni szénbányáinkat. A munkához, az élethez szén kell. A megmaradt kevés szenünket védelmezni akarjuk, és védelmezni fogjuk. Katonák! A népkormány nem akar új háborút. Mi gyűlöljük a vérontást, de nyugodt lélekkel merem itt megállapítani, hogy minden katona és a szervezett munkásság, amely nem teljesít katonai szolgálatot, érez magában annyi erőt, hogy amikor a nemzetközi jog lábbal tiprásával szénbányáinkat el akarják foglalni, meg fogja azokat védelmezni. Menjetek utatokra, cselekedjetek okosan. Én csak egyet kérek tőletek: azt az ügyet, amelyért most útnak indultok, védelmezzétek acél karjaitokkal, gondoljatok arra, hogy a nép, az egész munkásság veletek van, gondoljatok arra, hogy veletek van minden szeretetünk és hálánk, mert érezzük, hogy ti most nem háborúba mentek támadni, hanem elmentek megvédelmezni a szenünket, a vizünket, a világításunkat, a megélhetésünket, apátokat, anyátokat, gyermekeiteket. Gondoljatok rájuk, gondoljatok az egész magyar népre és a munkásságra, amely állandóan veletek lesz/' A példás katonai rendben fölállott legénység nagy lelkesedéssel és háromszoros éljenzéssel fogadta a miniszter szavait. Ezután Pogány József elvtárs, kormánybiztos, a Katonatanács elnöke szólott a katonákhoz és többek között ezeket mondotta: „Legelső szavunk az üdvözlet 122
