Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Balassagyarmat csehszlovák megszállása

mert a felfordulás ürügyet szolgáltathat a cseheknek a város megszállására. Garami Ernő miniszter délután már arról tájékoztassa a sajtót, hogy „részletes jelentést még nem kaptam a zendülésről, de tudom, hogy igen nagy arányú. Intézkedtünk, hogy Budapestről azonnal nagyobb karhatalmi különítmény menjen Salgótarjánba." (Alkotmány, 1919. jan. 5.) Rákóczy kormánybiztos még január 7-én is azt jelentette Budapestre, hogy „Füleken a Losoncról visszavonult saját katonaság helyzete kritikus. Félő, hogy a csehek részben Fü­leken át Salgótarjánba, és az Ipoly-völgyi vasút mentén Balassagyarmatra fognak előre­nyomulni." A csehek több fenyegető lépést is tettek Salgótarján irányába, csapataikat pe­dig Fülek térségéig tolták előre. Január 10-én Vázsonyi államtitkár, szénkormánybiztos megbízottja közölte a miniszteri fegyverszüneti bizottsággal, hogy a csehszlovákok Salgótarján megszállását tervezik. Sürgős intézkedést kért, hogy ez ne történjék meg, mert akkor „utolsó szénforrásunktól esünk el", ami Budapesten katasztrófát idézne elő. Vázsonyi szerint a HM illetékese kö­zölte, hogy „Salgótarjánt minden körülmények között tartani fogjuk". A fegyverszüneti bizottság képviselője tizenöt órakor bejelentést tett az antant misszió­nál. Válaszában a Vix alezredest helyettesítő Collat őrnagy azt állította, hogy a katonai misszió nem tárgyalt a város megszállásáról a csehszlovákokkal. Ezt követően, a fegy­verszüneti bizottság kérdést intézett Hodza csehszlovák követhez is. Hodza válasza: „Festetics hadügyminiszter úr ezelőtt négy nappal felkereste őt és kérte, hogy [a] salgó­tarjáni zavargások megszüntetésére a csehszlovák csapatok szállják meg Salgótarjánt. Két napra rá ugyancsak kérte a miniszter úr, hogy ne szállják meg, mert helyreállt a rend." Hodza - állítólag - kétszer telefonált Piccione főparancsnoknak az ügyben, aki előkészületeket is tett a megszállásra. A követ most kijelentette, intézkedni fog, hogy a megszállás ne történjen meg. (Hogy Festetics kérte volna a megszállást, azt valószínűt­lennek tartjuk.) A történtek bizonyítják: annyi hátrálás után a kormány Salgótarján esetében ténylegesen elszánta magát a fegyveres védelemre. Hamarosan jelentős csapatokat irányított a város­ba ill. annak környékére. Ezek az egységek később, a balassagyarmati események hírére és a HM utasítására, részt vettek január végén, február elején a csehszlovákok visszaszo­rításában a demarkációs vonal mögé. A salgótarjáni eseményeknek nagy visszhangja volt megyeszerte. A Nógrádi Hírlap január 12-i számában számolt be a történtekről: „A salgótarjáni bányamunkások Kun Béla főváro­si kiküldött által fölizgatva a múlt pénteken és szombaton eszeveszett rablásra és fosztoga­tásra adták magukat, amelyeknek egyaránt áldozatul estek üzletek és magánlakások, ame­lyeket dinamittal robbantottak föl. A Hatvanból érkezett iglói géppuskás osztag csinált ideiglenesen rendet. A kölcsönös tüzelésnek eredménye negyven halott és tömérdek sebe­sült. Letartóztattak 126 embert. A vizsgálat megtartására miniszteri utasítás következtében városunkból Szenthe Kálmán vizsgálóbíró és dr. Horváth Zoltán államügyész utaztak ki. A munkások újabban béremelést követelnek, noha napjában 50-160 koronát keresnek. A cse­hek Losoncról is közelednek a siralmas külsejű város megszállására." Január 6-án a HM elrendelte, hogy a Salgótarjánban állomásozó ötven fős határőrszakasz egyharmada „vonuljon Balassagyarmatra, az ottani lázítás megfékezésére". Másik fela­datuk a közben kihirdetett statárium végrehajtása. (Ld. a 45. sz. dokumentumot!) Az eseményeket követően a vizsgálatok még februárban is tartottak. Február 23-án a ma­gyar határőrség parancsnoka azt jelentette Ilosvay Gusztáv miniszteri tanácsosnak, hogy „Salgótarjánban a nyomozások már befejezést nyervén az odavezényelt hatvan főnyi külö­nítmény jöhetett elsősorban tekintetbe [egy átcsoportosításhoz.] Az, hogy a kivonuló külö­nítmény kézi bombákat dobált volna, [a] jelentés szerint teljesen valótlan. Hogy a különít­mény fegyelmezetten viselkedett és hasznos munkát végzett, bizonyítja az, hogy úgy a sal­107

Next

/
Oldalképek
Tartalom