Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Bevezető

BEVEZETŐ Balassagyarmat város történelme során mindig otthont adott a hazát védő katonáknak. A Magyarország II. világháborús szerepvállalását megelőző nyílt haderőfejlesztés keretében jött létre a losonci 23. gyalogezred, amelynek II. zászlóalja került a városba. A zászlóalj fennállásának közel hat éve alatt a magyar történelem meghatározó eseményeinek volt tevékeny részese. A háborút követő évtizedek hallgatása és a megjelent feldolgozások gyakorta torz történelemszemlélete miatt a közvélemény az egykori 23/11. zászlóaljról nagyon keveset tud. A közelmúltban is jelentek meg olyan tanulmányok, amelyekben az egyes események, személyek, helyszínek és évszámok összekeverednek, a 23/H. anya- és 53/11. ikerzászlóaljak tevékenysége egybemosódik. Egykori 23/H. zászlóaljbeli katonák bátorítására kezdtem el a kutatást. Számtalan akadályba ütköztem. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a 23. gyalogezred iratai elpusztultak a háború során. Hiányos anyag áll rendelkezésre az erdélyi bevonulásról, s szinte semmi sem az 1944-1945. évi harcokról. A Don menti hadszíntéren történteket többnyire utólag megírt harcjelentéseikben, harctudósításaikban rögzítette Lászay János ezredes és Hárs László százados. Ezek a dokumentumok megmaradtak, bár a harcok egykori résztvevői szerint helyenként pontatlanok, máshol a valós helyzetet szépítik. Mégis páratlan értékűek, mert az eseményeket igyekeznek időrendi sorrendben a maguk valóságában bemutatni. Az elmúlt években több kiadványban is megtörtént tudományos igényű feldolgozásuk. Az 1942I943. évi Don menti hadszíntéren történtek bemutatásakor sokat idézem ezeket a forrásokat. Az egyes fejezeteknél — a megfelelő források hiányában — bőségesen támaszkodtam az események egykori — napról-napra fogyatkozó számú — résztvevőinek visszaemlékezéseire, elbeszéléseire és a korabeli helyi sajtóra. Az egykori 23-asoktól számtalan helytörténeti szempontból értékes fényképfelvétel került elő, amelyek többségét e könyv keretében közreadom. A 23/11. zászlóalj történetének ismertetésekor nem kerülhető meg az erdélyi bevonulásban résztvevő, majd a háborúban megszálló feladatokat ellátó — szintén balassagyarmati parancsnokságú — 53/11. ikerzászlóalj bemutatása sem. Az alakulat 1941-1944 közötti tevékenységét, a hézagosan fennmaradt források és az általam gyűjtött visszaemlékezések segítségével igyekeztem felvázolni. Tettem ezt annak tudatában, hogy a magyar megszálló erők történetét ez idáig még nem dolgozták fel. Túl sokan vannak azok a szemtanúk, élő résztvevők vagy leszármazottak, akik munkámban segítettek, semhogy valamennyinek név szerint köszönetet tudnék mondani. Szeretném azonban kiemelni a zászlóalj egykori katonáinak, Deák Gyulának, Varga Pálnak, Vizy Ferencnek, Bacsa Ferencnek, Paczolai Istvánnak, Frecska Józsefnek, Feymer Istvánnak, Honti 5