Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Hétköznapok és ünnepnapok

Hétköznapok k ünnepnapok otthont adó laktanyáját. Az utca túlsó oldalán 1938 kora őszén nagy gyorsasággal felhúzott épületeknek azonban semmi hasznát nem vették. A város által a létesítés­kor megkövetelt előkertet gondosan művelték, de az épületekben sokáig semmi sem volt, később is csak raktározási célra használták. 1940 nyarán felszabadult a kóvári laktanya. Ekkor született az a döntés, hogy egy század Kőváron, egy másik pedig Balassagyarmat-Újtelepen birtokba veszi az egy­kori csehszlovák laktanyákat. Ez jótékonyan hatott az elhelyezésre: egyszeriben megszűnt a zsúfoltság. Lett bőségesen helye mindenkinek és mindennek. A raktá­rakban nemcsak a 23/11., hanem az 53/11. ikerzászlóalj felszerelését is tárolták. Ezen felül a kapun belül tudták el­helyezni a 101. önálló gép­vontatású páncéltörő-ágyús­század technikai eszközeit és tudtak irodákat biztosítani a 4. határvadász-zászlóalj szá­mára is. Milyen is volt a gyalogos honvéd élete a 23/11. zászló­aljnál? Az 1939-es esztendőt kivéve a bevonulások ősszel voltak. A sorkatonai szolgá­latra behívott hadkötelesnek el kellett készíttetni a kato­naládát. Ez a bevonulások előtti hetekben az asztalosoknak bőséges munkát biztosí­tott. Az előrelátóak már hónapokkal a megrendelési hullám előtt elkezdték a ládák gyártását, így a vevőt raktári készletből tudták kiszolgálni. A ládák mérete szabvá­nyos volt, attól eltérni nem lehetett. A nyitható fedél alatt egy kivehető fiók a tisz­tálkodó, borotválkozó és cipőápoló eszközök elhelyezésére szolgált, a fiók alatt a fe­hérneműt tárolták. A zászlóaljhoz bevonuló 20-22 éves fiatalok első teendője a szalmazsákjuk elkészí­tése volt. A gazdasági hivatal ekkor egy kisebb kazal friss szalmát szállíttatott a lak­tanyaudvar hátsó kerítéséhez. Itt megtömték a zsákokat, az előírás szerint kemény sarkosra. A körletekben 24-25 szürkéskék színűre festett sodronyos vaságyat helyez­tek el. A szalmazsákokra fehér színű lenvászon lepedőt terítettek. A párna is szalma­tömésű volt. Az alvás is külön koreográfia szerint történt. A katona lefeküdt a lepe­dőre, majd magára terített egy másikat. Erre került a pokróc, amelyre felül jó tíz cen­timéternyire visszahajtották a felső lepedőt. Beágyazáskor az alsó lepedővel letakar­ták a szalmazsákot, úgy, hogy két oldalt és a lábrésznél sarkosan alája gyűrték. A fel­ső lepedőt a láb felőli részen és a két hosszú oldala mentén a szalmazsák szélességé­25. A zászlóalj egyik raja gyakorlatozás közben 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom