Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Személyi adattár

Személyi adattár Saliga András (1916- 1987) Romhányban született. A négy polgári osztály elvégzése után a mezőgazdaságban dolgozott. 1939-ben vonult be a 23/IL zászlóaljhoz, ahol szakács volt. Részt vett az erdélyi bevonulásban. 194l-ben leszerelése előtt mint szakaszvezető a csendőrség állományába került. Itt teljesített szolgálatot a háború végéig, amikor Ausztria területén amerikai hadifogságba esett. 1945 novemberében tért haza. Nyugdíjazásáig a romhányi cserépkályhagyár dolgozója volt. 1945-ben kötött házasságot. Felesége Hoksza Anna. Gyermekei: Mária, István, László. Kitüntetése: Erdélyi Emlékérem. Tibay Géza (1918 - 1994) Janókon, egy Kassa melletti kis faluban született. Édesapja honvédtiszt volt. A trianoni béke után, 1920-ban áttelepültek a magyarországi Hídvégardó községbe, ahol édesapja őrsparancsnoki beosztást kapott a vámőrségnél. A négy elemi osztályt Hídvégardón, Tordanádaskán és Miskolcon végezte el, követve édesapja szolgálati helyeit. Gimnáziumba a miskolci minoritákhoz járt. 1933-ban, édesapja nyugállományba vonulása után a család Gyöngyösre költözött, ahol beiratkozott a felső mezőgazdasági iskolába, amelyet 1937ben fejezett be. Mint gazdász az ország több helyén is dolgozott. 1940. december 2-án katonai szolgálatra hívták be Balassagyarmatra a 23. gyalogezred II. zászlóaljához. A három hónapos újonckiképzés után mint karpaszomány ost Losoncra vezényelték tartalékos tiszti iskolára. 1941. október l-jétől hadapród őrmesterként szakaszparancsnoki beosztásban újonckiképzéssel bízták meg Balassagyarmaton. 1942. január l-jén Losoncra vezényelték a tartalékos tiszti iskola 2. évfolyamára. Miután az ezred elvonult a keleti hadszíntérre, visszatartották őt a pótkeretzászlóaljnál kiképzőnek. 268