Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Személyi adattár

mai katolikus egyházközségnél az egyházi hozzájárulás beszedését. Kifinomult modorának és általános ismertségének is köszönhetően a befizetések ugrásszerűen nőttek az ő ideje alatt. Jellemző, hogy a családfők távollétében a párttitkárok feleségeitől is elhozta a hozzájárulást. Az eredmények ismeretében a református közösség is felkérte a hozzájárulások beszedésére. Élete utolsó éveit leányánál Budapesten töltötte. 1925-ben kötött házasságot. Felesége Renney Róza. Gyermekei: Márta, Mária. Fontosabb kitüntetései: Kis Ezüst Vitézségi Érem 1916, Bronz Vitézségi Érem I9I6, Károly Csapatkereszt 1917, Sebesülési Érem 1917, Signum Laudis 1932, 25. éves Szolgálati Kereszt 1937, Magyar Háborús Emlékérem 1930, Nemzetvédelmi Kereszt 1942, Felvidéki Emlékérem 1938, Erdélyi Emlékérem 1940. Kékkői Károly (1916- 1998) Szécsényfelfaluban született. Édesapja hivatásos honvédtiszt volt, aki Balassagyarmaton a 16/11. zászlóaljnál is teljesített szolgálatot, majd a háború után közjegyzőként tevékenykedett. Édesanyja Boruss Anna tanítónő volt, ezért ő is ezt a pályát választotta. Jászberényben végezte a tanítóképzőt, majd Budapesten a tanárképző főiskolát, ahol rajz-földrajz szakos tanári diplomát kapott. Bevonulása előtt óraadó tanárként működött a szécsényi polgári magániskolában. 1939-ben vonult be Balassagyarmatra a 23/II. zászlóaljhoz mint karpaszományos. A tartalékos tiszti tanfolyamot Losoncon végezte el. 1940-ben hadapród őrmesterként szakaszparancsnoki beosztásban részt vett az erdélyi bevonulásban. 1942-ben az 53/11. zászlóaljhoz vezényelték, ahol zászlósi rendfokozatban szakaszparancsnokként másod-ezredsegédtiszti feladatokat is ellátott. 1944-ben a 23/11. zászlóaljjal hadnagyként került ki a frontra mint szakaszparancsnok. I944. július 26-án Stanislawnál fogságba esett. A zaporozsjei fogolytáborba került, ahol - sok társához hasonlóan - jelentkezett a szerveződő demokratikus honvédségbe. Nyíregyházán az újonnan alakult VI. hadtest kötelékébe került, mint szakaszparancsnok. A háború végén csapattestét Ausztriába szállították, de már nem volt szükség a bevetésükre. Hazatérve Lispe környékén az olajkutak biztosítását látta el alakulatával, majd 1946-ban leszerelt és visszatért Szécsénybe, ahol nyugdíjba vonulásáig tanári pályafutását folytatta. Szécsényben 259