Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Személyi adattár

— a szemtanúk szerint — a nyilas túlkapásokkal szemben állt, ezért több alkalommal is konfliktusa volt a helyi hungarista vezetőkkel. 1944. december 8-án a törzspótszázaddal hagyta el a várost, s mindvégig velük tartva vonult nyugati irányba. A háború vége Ausztriában érte, majd Bajorországba került, ahol amerikai hadifogoly lett. 1946-ban Dél-Ausztriában csatlakozott feleségéhez, leányához és két kisunokájához. A családja 1946 júniusában jött haza Balassagyarmatra. A Magyarországról érkező hírek alapján úgy érezte, hogy vitézi székkapitányi és a nyilas időszakban betöltött városparancsnoki múltja miatt odahaza az élete nem lesz biztonságban. Nem tért haza. Kezdetben Ausztria amerikaiak által megszállt területén tartózkodott, majd 1951 februárjában Svájcban, Sankt Gallen városában telepedett le egy protestáns szeretetotthonban. Itt halt meg 1951. június 19-én szívroham következtében. E városban temették el, de sírját három év múlva már felszámolták. Ballay Győző ezredes pályáját hivatásként felfogó tiszt volt, aki műveltségével és szerénységével vívta ki környezte megbecsülését. Vitézi székkapitányként bejárta Nógrád megyét, s közvetlen kapcsolata volt a rend tagjaival. 1915-ben kötött házasságot. Első feleségétől, Mihalik Jolántól 1919-ben elvált. Második felesége Tóth Erzsébet, akit 1919-ben wett feleségül. Gyermeke: Anna. Fontosabb kitüntetései: Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, Magyar Érdemrend Középkeresztje, Kormányzói különös dicsérő elismerés látható jelét képező Magyar Koronás Nagy Aranyérem, Újólagos kormányzói elismerés látható jelét képező Magyar Koronás Ezüstérem, Kormányzói elismerés látható jelét képező Magyar Koronás Bronzérem, Nagy Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesülési Érme, Magyar Háborús Emlékérem, Tiszti Szolgálati Jel II. osztály, Tiszti Szolgálati Jel III. osztály, Osztrák Háborús Emlékérem, Német Háborús Emlékérem. Bender Lajos (1912-) Nyitrabányán született. Alig volt nyolc éves, amikor a családot kitelepítették. Sokáig Kőbányán vagonlakók voltak, innen Dorogra kerültek, majd Salgótarjánba, és végül Kisterenyén telepedtek le. A reálgimnáziumi érettségi után 1931-ben vonult be Salgótarjánba a 7. kerékpáros-zászlóaljhoz mint karpaszományos. A trianoni kötöttségek miatt vámőrtisztként bújtatott állományba került, de az 1933. évi létszámcsökkentéskor leszerelték, mint őrmestert. A Salgótarjáni Kőszénbányáknál vegyelemzőként helyezkedett el, majd a ferroszilíciumgyárba került. 1939-ben behívták és átkerült hivatásos állományba. Ebben az évben átvette Lászay János alezredestől Szécsényben a járási levente-körzetparancsnokságot. 243