Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Epilógus

Epilógus jutott osztályrészül. A 23/II. zászlóalj tisztjei, tiszthelyettesei szinte kivétel nélkül számkivetettek lettek. A személyzetisek az állampárt megbízható emberei voltak, s ha kiderült valakiről 1945 előtti hivatásos katonai múltja, akkor tettek arról, hogy az illető életét megkeserítsék. Deák Gyula főhadnagy hosszú éveken át „bújócskázott" a személyzetisekkel. Egy-egy munkahelyen fizikai munkásból képességeit felismerve hamar irodába került, s egyre magasabb beosztásokat töltött be. Amikor rájöttek „horthysta" múltjára, elbocsájtás lett a vége, s máshol kezdhette elölről. Hogy milyen volt az 1950-60-as évek légköre, álljanak itt az ő szavai: „Budapesten, jóval a háború után, az utca forgatagá163. Tibay Géza nyugállományú őrnagy beszédet ^

an felfedeztem egykori mond a 23-as honvéd emléktáblánál. szakaszparancsnokomat, I993. január 12. Labancz Lászlót. Az 1943. januári orosz támadáskor fogságba esett, de további sorsáról nem tudtam. Abban sem voltam biztos, hogy él. A járókelők között kölcsönösen felismertük egymást, megtorpantunk egy pillanatra, csak szemünkkel intettünk egymásnak, s mentünk tovább. Tudtam, hogy engem figyelnek, s nem akartam őt bajba keverni." Deák Gyula megfigyelése ellenére az 1950-es évek elején az egykori 23-as bajtársairól címlistát készített, pusztán azért, hogy tudjanak egymásról. Bátor dolog volt ez, mert ha a névsort egy házkutatásnál megtalálták volna, könnyen rányomhatták a szervezkedés, összeesküvés vádját, hiszen ennyi egykori „horthysta" katonatiszt neve egy listán mi lehet más?

306 A hétfői kirakodóvásár a Balassagyarmaton és a környékén élők találkozásának egyik fontos színtere.. A piacon sokszor futottak össze az egykori bajtársak, honvédek és tisztek egyaránt. Frecska Józsefet idézem: „Egyszer már az 1960-as évek elején lehetett, a forgatagban felfedeztem Hárs Lászlót. -Jó napot, százados úr, maga az? — köszöntem neki. Ö volt. Nagyon félve beszélt, fejét állandóan forgatta, mert attól félt, hogy figyelik az 1956-os múltja miatt. Talán még egyszer láttam őt. Egykori katonatársaimmal ma is gyakran találkozom hétfőnként, sajnos évről évre kevesebbel."

307 A második világháború befejezését követő több mint 40 évben generációk nőt220