Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Területvédő harcok Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után

Területvédő harcok Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után túlnyomó többségében ez a taktika bejött. Amikor az 1950-es évek elején a Dózsa Akadémián harcászatot adtam elő, bejött az órámra egy orosz alezredes. Éppen a visszavonulásról volt szó. Megkért rá, hogy ismertessem a hallgatóimmal az I944. évi eljárásunkat, mert azt nagyon jónak tartja. Kiderült, hogy az Alföldön ellenfelek voltunk, s többször alkalmaztuk velük szemben is ezt a taktikát."

279 Október 31-ről november 1-jére virradó éjjel a kecskeméti körvédelemben lévő csapatok kitörtek észak felé, és a város orosz kézre került. A Nagykőröst védő Boldus-harccsoport az első vonalba került. November l-jén Nagykőröst szinte egész nap ágyúzták és bombázták. Jászkarajenőt elfoglalták. A helységet védő Holczer-harccsoport maradványaival Tetétlenre vonult vissza. Most már az volt a cél, hogy a seregtest a Nagykőrös-Jászkarajenő északi vonalat tartsa. November 2-án már világossá vált, hogy a szovjet előretörés a 20. gyaloghadosztályt el fogja vágni Budapesttől. Botond alezredes harccsoportja Törtei község területéről utcai harcokban vonult vissza, s csak pár kilométerre észak felé vetették meg a lábukat. A már ekkor legendássá vált alezredes harccsoportja a hozzá csatlakozott alakulatok maradványaival közel 800 főre gyarapodott. November 3-án Botond alezredes csoportjára a Ceglédtől keletre lévő arcvonalrész védelmét bízták. A védelmi vonalat a Cegléd-Szolnok vasútvonal töltése mentén jelölték ki. Nagykőrös is elesett, így a védelem súlypontjába Cegléd került.

2

™ A magyar katonai vezetésnek egyre inkább szembe kellett nézni egy eddig még nem tapasztalt jelenséggel. Éjszakánként a gyalogság egy része elhagyta az állásait, felszereléseit eldobálta és elvegyült a tanyák, falvak visszamaradt lakossága közt. Ez legtöbbször a néhány hónapos, vagy csak nyolchetes kiképzésben részesült póttartalékosokból álló egységeknél volt jellemző. A felszerelési hiányosságokon túl sokszor a harcos katonai szellem és a kötelességteljesítés kényszerítő ereje is hiányzott náluk. Botond alezredes csoportjában — köztük a balassagyarmati zászlóalj két évre bevonult sorkatonáinál és az orosz arcvonalat megjárt tartalékosainál — nem jelentkezett ilyen élesen ez a probléma. Ezt jól látták a németek is, ezért 1944. november 4-én a német LVTI. páncéloshadtest-parancsnokság intézkedett, hogy a 20. gyaloghadosztályt pihentetés és feltöltés végett vonják ki az arcvonalból. A hadosztály hadra fogható részét a német 24. páncéloshadosztálynak rendelték alá. Mit is jelentett ez? A hadosztály hadra fogható és harcolni akaró magját a Botond László alezredes által vezetett csoport alkotta, megerősítve a Szabó ezredes csoportjának maradványaival. Az arcvonalban maradt a tüzérség is. A 20. gyaloghadosztály többi részét Rád, Penc, Sződ területére vonták vissza. A hadosztályparancsnokság november 6-án Sződre települt, de különféle gyűjtőosztagokat hagyott hátra, ezek ezen a napon a sűrűn bombázott Jászberényben voltak.

281 A szétszóródott, alakulatuktól elszakadt csellengő katonák gyűjtésével az egyik parancsnok, Boldus György alezredes volt megbízva. 206