Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Don menti hadszíntereken

104. Visszamaradó különítmény a balassagyarmati laktanya udvarán. 1942. szeptember Március végén az iker- és a mozgósított anyazászlóalj között személyi átcsoportosítások történtek. Lászay János alezredessel együtt 1942. március 24-én több honvédet is hazarendeltek. Számukról pontos adatok nincsenek. Köztük volt még két nehézpuskásraj is, az egyik az 53/6. századhoz tartozott.

160 Májusban az anyazászlóaljhoz behívott nemzetiségiekből álló pótlás érkezett az 53/11. zászlóaljhoz. A nyár folyamán szerencsésnek mondhatták magukat. A rájuk bízott terület biztosítása során egy honvéd esett el, és csupán néhány sebesültet veszítettek. Júniusban a területük Medziborig terjedt ki. Rövid kinntartózkodásuk során találkoztak ukrán, lengyel és szovjet, vagy ahogy ők hívták, vörös partizánokkal. Ez utóbbiak voltak az igazán veszélyesek. A 23/11. zászlóalj elvonulása után az emberek napirendre tértek a történtek felett. Nem érdekelte őket, hogy mi zajlik otthonuktól kb. 1500 km-re. Csupán azok aggódtak, akiknek hozzátartozója is kikerült a frontra. Az első tábori postai levelezőlapok egy hét múlva érkeztek meg. Kétféle változatuk volt. Az itthoniak a frontra a 103. A Kőváron elhelyezett visszamaradó 2316. század parancsnoki kara, a balassagyarmati Madách szobor előtt. Középen Deák Gyula hadnagy, századparancsnok. 1942. augusztus 113