Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - Mikszáth állítólagos esküdti tevékenysége

tak káprázó szemeim előtt, - írja Kornélia - ... Aztán melyik esküdt fog minket kihallgatni? Csak legalább Bobok lenne! Az képes arra, hogy minket az életével is védelmezzen, de a másik kettő! Istenem a másik kettő! így talált minket édes anyánk, aki a boltokban volt bevásárolni. Legelőször is nagy méregre lobbant, kétfelé szakította az idézést, azután szidta Andrást, a vén szamarat, miért hoz olyan haszontalan firkákat, majd kérdőre vont minket, hogy nem-e szóltunk valamit, vagy legalább is nem-e tudunk valami nagy dolog felől?" A lányok tagadták, hogy bármiről is tudnának, vagy bármiről is beszéltek volna. - „És lám, - mondta az édes anyánk, ki most már szintén nagyon halavány lett - az apátok tudott a dologról és a világért sem mondta ... nem, mert neki elsőbb a hivatal, mint a leányai ... Borzasztó, borzasztó, a saját leányait törvény elé citálni, és még nem is mondta, hogy legalább tudtuk volna..." - Végül is Ilonkának mentő gondolata támadt. „- Mamám! Kérlek, küldj Bobokért, az tudni fog a dolog felől. - Valószínű - mondta mamánk - és a szakácsnét rögtön a hivatalba küldte azzal az üzenettel, hogy Bobok úr még ebben a pillanatban jöjjön hozzánk. A hivatal nem volt messze, de az az egy pár perc, mondhatom, hosszúnak tetszett, míg a szakácsné visszajött és az is azt a rossz hírt hozta, hogy Bobok úr nincs a hivatalban. - Hol a pokolban lehet ilyenkor? No, csak menj, Rózsi fiam, a lakására, nézd meg, nem-e beteg? - Rózsi azzal a hírrel jött meg, hogy a háziasszonya reggeltől nem látta, de nem beteg, mert a hivatalba ment. Végre is abban állapodtunk meg, hogy miután a 12 óra már úgy sincs messze, amikor az esküdtek pontosan meg szoktak jelenni, várjuk be ezt az időt. - Vártunk, nem mondhatom, hogy türelmesen. Matildka, a szobalányunk, tízszer is kiszaladt a kapuba lesni, de az esküdteknek híre-hamva sem volt. - Már egy óra elmúlt, mégsem jöttek. Az ebéd elromlott, de hát úgy sem tudott senki egy falatot sem lenyelni. 3 óra tájt szegény édes anyánk oly rosszul kezdte magát érezni, hogy kénytelenek voltunk a gyógyszertárba küldeni borostyáncseppekért. - Mikor Matild hazajött a cseppekkel, azt mondta: - Kutya legyek, ha az esküdtek nincsenek a Balassában! Az ablaknál mintha Gyúr a urat láttam volna! Nosza rögtön útnak indítottuk az öreg Rózsit azzal a paranccsal, hogy Bobokot élve vagy halva hozza elő. - Nem sokáig kellett várakozni. Alig 10 perc múlva jött Rózsi nagy lelkendezve. - Megvannak? - kérdeztük mindhárman egyszerre. - Meg, meg bizony. Igaz az, hogyha nincs otthon a macska, cincognak az egerek ... Ott ülnek mind a hárman egy hosszú asztal mellett, meg még 46