Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)
MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - Legenda Mikszáth tiszteletbeli megyei esküdti mivoltáról
Annak a legendának viszont, hogy ő Mauks Mátyás balassagyarmati (kékkői) járási szolgabíró mellett, mint tb. esküdt, vagy mint esküdt tevékenykedett, írásaiban éppenséggel Mikszáth saját maga volt az elsőszámú hirdetője, halála után pedig visszaemlékezéseiben felesége és sógornője, Mauks Kornélia. - így tehát, ha valahol, akkor éppen ennél a kérdésnél kell figyelembe vennünk azt, amit Mikszáth Takáts Sándornak mondott: „... némi igazítani való lesz rajta, mert... amit én magamról írtam ... az a legnagyobb részt költött dolog". 72 Ezen a téren Mikszáth annyira ment, hogy az 1877-ben írt Egy borzasztó éj című elbeszélésében ezeket írta: „1869. év június 29-én a délelőtti órákban a következő, szóról szóra idemásolt levelet kapta ama szolgabíróság, melynél én esküdtteskedtem..." 73 - Nyilvánvaló, hogy itt a pontos dátum nem más, mint az elmondandók hitelét alátámasztó színpadi drapéria. Sokkal többet mond azonban az, ha az olvasók meggyőződését, illetve a helybeliek figyelmének elterelését tekintjük mint célt, hogy például az 1871-ben - tehát balassagyarmati tartózkodása idején - megjelent A bátyus zsidó lánya című elbeszélésében magát, mint a járási szolgabírói hivatal harmadik esküdtjét mutatja be. - A valóság elkendőzése tökéletesen sikerült, és ki mert volna 1910 táján, a Mikszáth-jubileum éveiben az ilyen egykorú „önvallomásokban" kételkedni, később pedig még kevésbé, amikor Mikszáth esküdti mivoltát felesége és sógornője - volt hivatalfőnökének lányai - is megerősítették visszaemlékezéseikben? Mikszáth és életének legközvetlenebb ismerői, - felesége és sógornője - azonban nem minden ok nélkül írták le ezt a félrevezető alaptalanságot. Véleményünk szerint ugyanis minden jel arra mutat, hogy Mikszáth Kálmán tisztán személyi kapcsolatok alapján, minden hivatalos megerősítés nélkül - tehát „illegálisan" - valóban tevékenykedett Mauks Mátyás mellett, mint fizetés nélküli joggyakornok, amiből azután megszületett még Mikszáth elképzelésében is, az ő szolgabírósági esküdti hivatalnokoskodásának ábrándja. Kétségtelen tehát ugyancsak véleményünk szerint - hogy Mikszáth János és Mauks Mátyás szóbeli megegyezése alapján egy „atyafiságos" hivatali segítőtársat kapott az igen elfoglalt szolgabíró, Kálmán pedig hivatalos kinevezés nélkül is közigazgatási gyakornoki tapasztalatokra tett szert. Mindez azért volt fontos, hogy a majdani ügyvédi vizsgájához, illetve az apja által kívánt, megyei közigazgatásban való elhelyezkedéséhez mintegy „útlevelet" szerezzen, illetve - ismét „illegálisan" joggyakornoki tevékenységének igazolására nézve bizonyítványt kapjon. Azt hogy feltételezéseinknek az akkori körülmények közepette megvolt a maga alapja, kitűnik a két Mauks lány visszaemlékezéseiből. Ezek a balassagyarmati szolgabíróság hivatali viszonyai és a megyeházi légkör érzékeltetése szempontjából tartalmaznak igen fontos adatokat. Mauks Kornélia ezeket írja: „Atyánk szolgabíró volt a központban, sőt 35
