Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)
MIKSZÁTH A BALASSAGYARMATI SAJTÓBAN - Mikszáth és a balassagyarmatiak 1875 elejétől 1881 őszéig
tott az a nagy skandalum: Coriolánt lepedőben láthatni. - Az egész ország gúnyosan nevet a kis városka századokig fennmaradó csúfságán, mely épp úgy üldözni fogja, mint a göcsejieket az eltolt templom, az elfutott búzavetés stb. ... Nem is hiszem, hogy a sors szeszélye nem szándékosan, a mi komoly figyelmeztetésünkre csinálta ezt a kis tréfát a nevezett városkában." - Ezután rövid kultúrpolitikai eszmefutattás következik a Nemzeti Színház „renoméját" is érintve, majd pedig így fejezi be: „Ne is nevessük hát azt a szegény kis falut, - amelyben piszkos lepedőben mutogatják Coriolanust. Az annak az igazi kosztümé a mai időben." 336 Mi sem természetesebb, hogy ilyen magatartás után a balassagyarmati sajtó sem vett tudomást Mikszáthról. Nem támadta - és ez dicséretére legyen mondva -, de nem is ismertette írásait. Ez történt az 1878-ban megjelent „első olyan kiadványával, amely a pesti sajtóban méltó figyelmet keltett", a Még újabb fény- és árnyképek-kel is, amit a Horváth Danó által szerkesztett Nógrádi Lapok meg sem említett. - Bisztray Gyula szerint: „Horváth Danó ildomosabbnak tartotta az elhallgatást, semhogy felhívja a figyelmet egy olyan füzetre, melyben a megye képviselője és volt alispánja, Veres Pál - a valósághoz híven - jelentéktelen, teddide-teddoda bábként van megörökítve." 337 - Eltekintve attól, hogy Mikszáth - és nyomában Bisztray - tévedett volna Veres Pál megítélésében, hihető, hogy Horváth Danó régi barátságuk jegyében inkább a Mikszáth iránti szimpátiából nem ismertette annak politikai karcolatait, mert az ismertetéssel kapcsolatban Kálmánt támadnia kellett volna. Ezt a Horváth Danó és Mikszáth közt később is fennálló, töretlennek látszó barátság jegyében tételezhetjük fel. A Balassagyarmatot érintő támadások Mikszáth Szegedre kerülésével, 1878 augusztusától kezdve megszűntek, amit elsősorban az új környezet hatásának, új munkafeladatainak és ezekkel kapcsolatban a szegedi problémákkal való megismerkedésének, elfoglaltságának kell tulajdonítanunk. Ez bizonyos enyhülést is eredményezett, mert amikor a nagy árvíz után néhány hónappal Pajor István Szegeden járt, hogy megnézze a katasztrófa még mindig látható nyomait, minden jel arra mutat, hogy találkozott Mikszáthtal, mert - miként Nacsády József feltételezi - nem valószínű „hogy Mikszáthon kívül más a Szegedi Napló szerkesztőségében fontosnak tartotta volna az 1879. augusztus 29-i számban a nógrádi főügyész szegedi látogatását megemlíteni". 338 Ha ez így is volt, Mikszáthnak Csalomjaival szembeni régi tisztelete már többé nem tért vissza, amit igazol, hogy mikor már ismét Budapesten újságíróskodik, a Pesti Hírlap 1882. évi december 1-jei számában A Kisfaludy Társaságból című riportjában - bár nem nevezi meg Csalomjait - az ott felolvasott két szatírájáról így írt: „A két szatírát fölöslegessé tette Horatius úr, aki szinte tudott már ilyenformákat írni." - Rejtő 141
