Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - Mikszáth egy időre elköltözik Balassagyarmatról

„... Újra és újra arra kértem, hogy menjen el (Pesten) Fráter Pálhoz. Közelednek a vármegyei gyűlések, amelyre ő eljön és valószínű több időt tölt itt a megyében, így félni lehet, hogy mikor visszamegy, már minden későn lesz. Ezután egypár kedves kis levélkét kaptam tőle, de szívemet nagy nyugtalanság szorongatta, (mert) sohasem írta meg, hogy Fráternél lett volna. Rossz előérzetem volt, ami rövidesen teljesült is. - Április első napjaiban megkezdődtek a megyei nagygyűlések. A város egyszerre fellendült, fogat-fogat után állott meg házunk előtt; a vidéki rokonok közül többen hozzánk szálltak. Atyámmal alig beszélhettem egy-két szót, de feltűnt szokatlan komolysága. Mikor egypár nap múlva a házunk kiürült a vendégektől, megfogta a kezemet és bevezetett az ő kis dolgozószobájába ... Gyermekem! mondta igen komolyan - Te tudod ... hogy az engedékenységnek elmentem a legvégső határáig. Mikszáthot könnyelmű, bohém embernek tartottam, de nem javíthatatlannak. Sokszor megharagudtam rá, de aztán tekintetbe vettem fiatal korát és megbocsátottam ... Most már azonban látom, hogy sohasem lesz belőle komoly ember, otthagyta a közigazgatást... Jól van, elismerem, hálátlan pálya, otthagyta az ügyvédséget ... Hát erre azt mondtam nem vette be a természete, de most már nem találok ránézve mentséget. Napnál világosabb volt a fogalmazói kinevezése. Öreg barátom, Fráter, megígérte, hogy pártfogolni fogja és most azt mondja, hogy nem is látta, nem ment őt felkeresni, mint ahogy én azt neki megüzentem. Még ezt sem tette meg. Ez azt jelenti, hogy nem akarja a hivatalt... mert nem szeret rendszeres munkával foglalkozni." - Hiába volt Ilonka minden Kálmánt mente^ ni akaró kísérlete, édesapja kijelentette, hogy semmiképpen sem engedi meg, hogy Mikszáth-hoz menjen feleségül.

255 Mikszáth egy időre elköltözik Balassagyarmatról Ilonka a télen szerzett meghűlése és az édesapja tilalma miatti idegösszeroppanás következtében ágynak esett. „Az ágyból - írja - nem bírtam felkelni. Valószínűleg betegebbnek is képzeltem magamat, mint amÜyen voltam. Senki előtt bánatomat ki nem panaszkodhattam. Bobok, akivel ezelőtt bizalmas voltam, most elfordult tőlem s egészen az atyámhoz pártolt. Mindjárt másnap reggel, hogy atyám közölte velem végső elhatározását, Bobokot kocsira ültette és elküldte Pestre Mikszáth-hoz azzal az üzenettel, hogy többé felém se nézzen, nekem ne írjon, tekintsen úgy, mintha meghaltam volna. Atyám erről nem szólt nekem egy szót sem, de anyám ... elmondta, hogy Bobok nagyon a lelkére beszélt Mikszáthnak, úgyannyira, hogy megígérte, 114