Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - Bérczy Mari és Mikszáth a Pajorék szüretén

ban is láttam a kaszinó-épület mellett kocsin, de hát jónevelésű embernek nem illik éjjel szólítani meg ösmerőseit - minél fogva a gyakori találkozás dacára is már régen találkoztunk/'

201 A Kálmánnal és Ilonkával kapcsolatos csöndből „csak egyetlen hang magaslott ki: egy kedves rokonkája azt mondta, hogy maga «haragszik rám: látni sem akar». - Még ezzel a helyzettel ki tudtam békülni. Azt mondtam a kedves rokonnak: - Azt ugyan okosan teszi: csak soká ne tegye ... Hanem azután szerdán, a Pajorék szüretén Bérczy Mari egészen felbosszantott. Csinált rám egy verset, amelyiknek minden strófa után ez a refrénje: «Elhagyta már Ilonkája?» Hát csakugyan elhagyott maga engem? No, megálljon! Éppen a múlt héten kezdtem bele egy novellába, amelyiknek az a címe: «Nők is szeretnek igazán». Mindjárt kivakarom a címét. - Egészen komolyan mondom, szüret óta - (levelét két nappal azután, október 5-én írta) - kezdem magamat beleélni abba a gondolatba, hogy már maga nem szeret. Minek is pendítette meg az a pajkos Bérczy Mari? Hogy mindig neki kell lenni az én megölő betűmnek! - Hanem meg is bosszultam rajta magamat valódi Podluzsányi Gyula-féle módon/'

202 - Sajnos erről a gyarmati fiatalemberről, aki úgy lászik a juxok terén Mikszáth-hoz hasonló elveket vallott és barátja is volt, eddig nem sokat tudunk, és így a „bosszú" mibenlétét sem ismerjük. Minden jel arra mutat, hogy Bérczy Mari és Mikszáth között helyreállt a baráti hangulat, aminek természetesen szerves részét képezték az olyan kölcsönös csipkelődések, amin mind a két fél mosolyog. Beszélgetéseik során ismét fel-felbukkanhattak olyan témák, amik lecsapódását - ha ismernénk azokat - nyilván Mikszáth műveiben is megtalálhatnánk. Egyről, éppen a Pajorék szüretén elhangzottról, Mikszáth Ilonkához írt beszámolójából értesültünk, és Mauksék egyik távoli rokonáról szól: „Igaz, hogy Pongrácz Zsiga megbolondult? Bérczy Mari újságolta azt is. Ha igaz, írja meg, miért bolondult meg? Érdekes história lehet. Mulatságos tragédiája a XIX. századnak! Az ilyeneket szeretem, ha valaki eleven novellákat csinál. Különben, hogy szegény Mariskán ne száradjon a pletyka, annyit mondhatok, hogy hallottam én már nagyon sokaktól ezt a hírt. Egyébként «Viel Lärm um nichts» (sok hűhó semmiért). Megbolondulni dicsőség a mai világban. Azzal csak azt bizonyítja, hogy szíve van. Az pedig igen nagy és ritka érdem."

203 - Méreiné Juhász Margit szerint: „érdekes lenne nyomozni a nógrádi nemes és a besztercei várúr témabeli kapcsolatát, bár Mikszáth Kálmán a regény («Beszterce ostroma») témáját a kilencvenes évek közepén nagyrészt Pongrácz István nyugalmazott tábornok, politikustól kapta."

204 Úgy látszik, hogy Mikszáth ekkor ismét rendszeresen eljárt Bérczyékhez, mert így ír Ilonkának: „Kedves Luiz nénikéjével (a Mohorán lakó özvegy 99