Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Hét évtized a török torkában: 1564-1663

met volt." Az utolsó tanú Hans Fischer a nádor muskétása volt. „Megvallom, hogy a német oltalmazta a várat amíg lehetett. Mivel a magyar kevesebb volt a németnél, a német is minden nap fogyott, hol ötöt, hol hatot öltek meg egy nap." A három jobbágy vallomása megegyezik, ezért csak a cakói Fodor Györgyét idézzük. „Én ott voltam Nógrád alatt mikor a pogányság megvette. Láttam szememmel, hogy az egyik bástyát porral fölvetették, mely törés akármely könnyen volt négy vagy öt öl széles. Még németet is hatot vetett ki a por, a négyét levágták a törökök, a kettejét elfogták rabságra. Az ágyúkkal is volt négy öl a széle, akik eltörettek a kőfalban, de volt még két ölnyi a földön felül, aki fennállott a kőfalakban." A vallomásokból kiderült, hogy a várkapitány a gondjára bízott erősség megoltalmazása érdekében minden lehetőt megtett ugyan, azonban a vár falainak romladozottsága, az ostromszerek elégtelensége miatt törekvését siker nem koronázhatta. Tagadhatatlan, hogy több erkölcsi és fizikai bátorsággal, mélyebb hazafiúi lelkesültséggel és eltökéltséggel meg lehetett volna akadályozni, vagy legalábbis késleltetni az ellenség diadalittas előrenyomulását, a baj azonban nem kizárólag a katonákban rejlett. Az ok a várak elhanyagolt állapotában keresendő. Bármennyire sürgették a várkapitányok a várak jó karba hozását, a javításukhoz szükséges pénzsegélyt, az őrség erősítését, a hadieszköz- és élelmiszerszállítást bármennyire kérték, biztatáson kívül nem sokat kaptak. Érsekújvárt bevehetetlen erősségnek tartották, amíg el nem esett, a többi várat se nagyon féltették. Annak eleste viszont készületlenül találta a környékén lévő kisebb várakat. A nógrádi vár őrsége 1594 és 1663 között Míg a kapitányok neveit jól ismerjük, az alkapitányok közül csak háromé maradt ránk: 1607-1610-ben Baksa Máté, 1631-ben Gyöngyösi Nagy János, 1642-től 1663-ig Farkas Pál töltötte be e tisztséget. Míg az első két alkapitányról a nevén kívül egyebet nem tudunk, az utóbbiról több feljegyzés maradt ránk. Farkas Pál katonacsaládban született. Apja érsekújvári lovashadnagy volt, fia is ott esett el 1647-ben, a törökkel vívott harcban. Egész életét végvárakban és végváriak között élte le, büszkén jegyezte meg, hogy 4 császárt szolgált végig (II. Mátyás, II. Ferdinánd, III. Fer84