Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Hét évtized a török torkában: 1564-1663

kegyelmes uram, őfelsége várát sem meg nem adtam sem meg nem adom a töröknek, sőt kész volnék életem fogytáig oltalmaznom, de ha elállótok mellőlem magam elégtelen vagyok ezen hely oltalmára.«" Újra vallomást tett az 54 éves várnagy, Bátorfalvy Lőrinc is: „Hallottam is más köznéptől, hogy német kapitány és lajtenant és magyar strázsamester azt beszélgették maguk közt, hogy a várat meg kell adni. Mivel hogy hitem megtartottam, főkapitány úrnak megmondottam. Fölhivatván őket előttem főkapitány uram megfedette, azok tagadták. Erősen intett főkapitány uram, mondván, csak találj munkást ne kíméld a pénzt. Mind bor és mind ételre valót adott a tisztviselőknek a főkapitány. Semmit sem vettem észre, hogy hajlandó lett volna a várnak megadására, szorgalmatosan éjjelnappal intett a hűségre, annyira vigyázott, hogy sokszor is kértem vigyázzon magára, mert ha őnagysága elvesz, a vár is elvész. Páter Istvánffy Bálint volt követségben a főkapitányhoz a Verebeli István, Szálai György, Páti Pál, Horpácsi Gécivel avégre, hogy a várat feladják. Kérdi a főkapitány, ki akaratja? A vikárius Istvánffy Bálint azt mondta: a seregé. Beszélgetett a többi tisztviselőkkel felőle, akkor mind szitokkal, mind szép szavaival kérte, ne cselekedjék azt. Seregestül mentek a főkapitány házához egyszóval megmondván ezt, hogy ők egyáltaljában nem harcolnak, mert elégtelenek arra. Egy egész hónapi éjjeli nappali fáradság után el is kevesedtek, sebesedtek. Ezen szavakért szidalmazván, pirongatván a főkapitány ilyen módon: árulók vagytok, az én ifjúságomtól fogvást keresett becsületemet ezen pártütéstekkel most rontjátok el. Őfelségének, kegyelmes urunknak úgy esküdtetek meg? Ez a ti hűségetek, hitetek, nem féltetek a király és isten büntetésétől? Felelték ezen intésre mindnyájan seregestöl, hogy ők senkiért ott nem vesztik magukat azt is mondván: a császár megesküdött nekünk, hogy megfizet minden esztendőben de egynehány esztendő alatt nem fizetett, elfogytunk és így tovább nem maradhatunk. Szólította a népet a főkapitány ne kiáltsanak mert meghallják a törökök. Ők azt mondták, hallják, annál inkább kiáltottak. A magyar sereg levelét a pap Istvánffy Bálint adta főkapitány kezébe, a német sereg, amely levelet adott magáról a fő német tisztviselők adták főkapitány kezébe, hogy kik legyenek azok nevek szerint nem tudom. Tudom, hogy szemembe mondották magamnak: vessük ki kötözve a bástyán avagy vegyük fejét avagy lövöldözzük meg, mert nem ért velünk egyet." 81