Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Hét évtized a török torkában: 1564-1663

az ő rettenetes pártoskodásokat úgy mondotta, adjanak levelet mind a magyar, mind a német, hogy nem főkapitány, hanem magyar és német sereg adja fel a töröknek a várat. Arra készek voltának, meg is adták a leveleket, melyeket magyar és német megadott a főkapitánynak, szememmel láttam mind a magyarét, s mind a németét, magam pecsétje és kezem írása is rajta volt a magyar levelén, látván veszedelmemet: reáteheted porkoláb a pecsétet, megmentelek én mindenekelőtt." A második tanú a porkoláb felesége, a 45 éves Nagy Erzsébet volt: „Tudom azt, hogy Kamany György gyaloghadnagy házamra jővén, mondotta, ha porkolábot meg nem mondod hol légyen, téged kötözlek meg úgy vetlek le a bástyán, mert nem adod elő a pecsétet. Veréb István, Fekete István, Szálai György, Páti Pál azt mondották: kötözzük meg a kapitányt is, vessük ki a bástyán, ha a várat meg nem akarja adni. Magyar és német tisztviselők is nem akartak már intézkedni, tarthatták volna még tovább is, ha belül segítség lett volna, de avval a benn lévő néppel igen kevés ideig, annyira elrontották már a bástyát, kőfalt, hogy gyalog is felmehetett a török, amit éjszaka beroncsoltak nappal mind ellőtték." A harmadik tanú Petényi Anna, Kassai György özvegye: „Hol már törés volt nem is ment oda igen a vitézlő rend, hogy oltalmazza, mondván, miért ölessék meg magukat ottan. Hanem csak az ép kőfalon állván onnan oltalmazták, nem is akarták már utoljára oltalmazni, úgy megijedtek bástyának puskaporral való felvetésétől." A negyedik tanú a komáromi származású Patúc Tamás nem tud semmit, mivel kijövetele után ötödnappal adták fel a várat a pogánynak. Az ötödik tanú a vár alkapitánya a 69 éves Farkas Pál volt: „Lóval is felmehetett volna már a törésen a pogány, belső várnak is egy darabját ceigház felől lerontották lövéssel. Főkapitány, Bátorfalvi Lőrinc, Hlyei István s magamon kívül a többi tisztviselők közönségesen magyar és német vitézlő rend egyező akaratból mind elpártolván azt mondották: adjuk fel a várat és a pártolás után bástyára sem akartak menni, sem fegyvert fogni kapitány uram parancsolatjára." A hatodik tanú a szentbenedeki 35 éves Barsijános volt: „Hallottam, hogy mondotta a község, mit vesztjük itt magunkat, annyi árvát is csinálunk, adjuk fel a kutyahitűnek a várat, kurva az anyja, aki bástyára megyén, menjünk el, feküdjünk le, azután éjszaka közönségesen adták fel 78