Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Hét évtized a török torkában: 1564-1663

harcost elveszített. Hála Istennek! a hitharcosok erre is találtak ellenszert, mert az ágyúdeszkákból védőpajzsot készítettek, s a bombák ellen biztosítva voltak. E helyeken a sziklákat kivájták s az iszlám sereg tekervényes kígyó gyanánt a várat körülfogni kezdette s három helyről a vár alá aknákat készített. Az ágyúütésektől azonban a vár erős és szilárd falai tollváza gyanánt a levegőbe repültek és számos hasadék támadt a rohamra. A ravasz ellenség a várnak megrongált helyein azonnal egész sorokban karókat tűzdelt le s azok közeit nehéz törmelékkel és rőzsével töltvén ki, újra a harcolással foglalkozott. E közben Ahmed Geráj szultánnak rendelet adatott, hogy Felső-Magyarországot megtámadván, rabolja és pusztítsa s ő negyvenezer szélgyorsaságú tatárral Magyarországba ment. Ezen a napon a kozákok látván azt, hogy Nógrád vára még nem foglaltatott el, a nagyvezirtől engedélyt kapva, így szóltak: »Csak egyszer mi fogjuk körül azt a várat, mindjárt rendkívüli dolgot látsz: ha kívánod, elveszünk, de azt a várat mégis elfoglaljuk azonnal.« Az előrelátó nagyvezir így válaszolt: »Ti hetmánok lássatok a tatár vár elfoglalása után, ennek a magyar várnak elfoglalásához semmi közötök.« S a kozákok ebből a szóból a szükséges célzást megértvén, sátraikba mentek. Az iszlám sereg erre felháborodván, azt monda: »Rajta! mielőtt a tél kard gyanánt megérkezik hozzánk, meneküljünk innen!« s szívük mélyéből harcra buzdultak. A vár azonban az ég csúcsáig felnyúló sziklán Iszkender bástyájaként álló erős vár volt s a roham egy oldalról sem volt lehetséges. »Az összes kapukat és falakat ágyúk alá fogjuk« — mondták — s bálj emez-ágyúkkal a várat rombolván, a kapukon és falakon réseket ütöttek és a hitharcosok a rohamra mind készen voltak. Hála Isten! az 1074. évi Rebi-ül-ákhir hó 4-én hétfői napon, az erős Nógrád vára egy óra alatt kegyelemre megadta magát s az ellenség kivonult belőle. Az iszlám sereg azonnal a várba ment s hála Isten! én szegény voltam oly szerencsés, hogy a várnak hódítási ezánját elénekelhettem." Bár nem Evlia Cselebi az egyetlen török történetíró, aki szól a vár ostromáról, az övé a legrészletesebb. Rasid efendi röviden foglalja össze az ostromot, Mehmed Chalife leírásában pedig szinte csak költői túlzásokkal találkozhatunk.

83 Mind a török, mind Apafi fejedelem ígéretet tett a szabad elvonulásra, emiatt a megrongálódott vár láttán, valamint az elszántság hiányában az 73