Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Az első török uralom: 1544-1594

ban támadást nem várván, a vár védelméhez nem készültek, s most igyekezetöket a kapuk eltorlaszolására, s az ágyúk elhelyezésére fordíták, oly csendben, hogy az ostromlókra ágyúzni, vagy az őröknek szokás szerint kiabálni tiltva volt, miből sokan azt hitték, hogy az őrség oda hagyva a várat, elfutott. De munkájokat végezve, a falak védelmére tértek, a torony s a bástyákra zászlóikat feltűzvén, védelemhez készültek, hogy megmutassák, miszerint sem meg nem rémültek, sem a győzelem felett kétségbe nem esnek; és most a mieinkre a kisebb nagyobb golyók záporát küldék. Pálffy úgy vélekedett, hogy a megszálltaknak nyugalom nem engedendő. Mi okból a bányavárosokból hozott bányászoknak parancsolá, hogy a vastag szálfákból összerótt külerődöt aláaknázzák. Ezek mellé ada 1000 vagy valamivel több gyalogot, kiknek fele magyar, fele a Kurz ezredéből német volt, hogy őket, ha az ellenség netán kitörne, védjék; a tüzéreknek pedig meghagyá, hogy a tüzelést lehető erővel folytassák, nehogy az ellenség figyelme az aknászokra forduljon. De nem lehetett akadályozni, hogy a mindenre figyelmes ellenség ezt észre ne vegye, s azon oldalra gyűlve, a munkásokat, s védőiket golyóival s kövek aláhengerítésével elűzni ne igyekezzék; úgy hogy a mieink többen megsebeztetve, de néhányan el is esve, kénytelenek voltak a munkát abbahagyni. 17. A vár és a város 1684-ben megjelent ábrázolása 53