Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Az első török uralom: 1544-1594

kapcsolódunk be, amikor Pálffy Miklós egy 1594. januári haditanácsban a többi hadvezérrel szemben nem dunántúli várak, hanem Nógrád ostromát javasolja Mátyás főhercegnek: „...dicsőbb, s a haza javára előnyösebb lenne, ha Nógrád, mi tavaly a mostoha idő miatt elhagyatott, megostromoltatnék. Ez által Zólyom, Korpona, Bozsóknak és a bányavárosoknak nyugalom szereztetnék, s az eddig azokban tartott őrség, Nógrádba helyeztetnék át, mi alkalmas helyen fekszik arra, hogy Isten segedelmével visszafoglalandó Buda ellen, a felmagyarországi hadak gyűlhelye legyen. Ez ugyan Veszprém és Palotánál erősebb, de erőnknek sokáig ellent nem állhat; ő gondoskodni fog, hogy a sereg, noha ez idő a rossz utak miatt alkalmatlan, az élelmiszerekben hiányt ne lásson. A herceg e véleményt helyeselvén, elhatározá azt követni, s a seregnél helyettesévé Pálffyt nevezte ki; Prain Erazm parancsnokot, tábormesterré, Gall Leót tüzérparancsnokká, Kurz Engelhardot, egy német ezred vezérét, az őrjáratok felügyelőjévé nevezvén, Jovi János királybírónak pedig élelmezésrőli gondoskodást tette kötelességévé; mindenkinek megparancsolván, hogy a jövő február hóban, Lévához táborba gyűljenek. Az ágyúk és a készlet - minthogy ezek lassabban haladnak - azonnal előre indíttattak, oly paranccsal, hogy Lévánál várakozzanak; ezek szállítását Gall Leó nagy gonddal intézé. A herceg parancsára, noha a rossz utak miatt lassan lehetett haladni, megérkezett 1000 vértes Schlick Sebestyén alatt, Kurz német ezrede, mely 4000 svájci és rétiai bátor vitézből állott, úgy szintén a magyarok Győr, Pápa, Komárom, Korpona és más helyekről, kik mindnyájan Drégel és Palánkához parancsoltattak. Ezeket követé Pálffy saját és a dunántúli nemesség hadaival, majd a herceg az utóhaddal. Jóllehet a sereg tettvágytól égve, lehetőleg sietett, mégis a szünteleni havazás, esőzés, s jéggel bevont utak a haladást annyira nehezítek, hogy a had Palánkához csak február végnapjaiban érkezett; Mátyás herceg az idő minden mostohaságát, edzett test s törhetetlen lélekkel tűrte; úgy hogy az ő példájára, a többiek is erős lélekkel szenvedték az út nehézségeit. Ott a sereg, hogy pihenjen, az Ipoly melletti sűrű falukba szállásoltatott; innét ment parancs Tieffenbachhoz is, hogy hadait fölszedvén, a herceggel egyesülni siessen. De mivel Tieffenbach az utak rosszasága miatt késett, az eredmény pedig a gyorsaságtól váratott, a herceg, Pálffy és mások tanácsára, nehogy a késedelem veszélyt hozzon, s az ellenségnek az ellentálláshoz való készülés51