Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Az első török uralom: 1544-1594

császár között és nem is kívánhatja nagyságod ki soha nem volt, sem is lészen, kérem nagyságodat, hogy nagyságod parancsoljon az nógrádi bégnek, hogy ilyen formán ne csatáztasson ide fel mifelénk, kárt ne tegyen az én kegyelmes uram jobbágyában, se ő magokban, se marhájokban, az mint minden nap míveli, mind az lovas törökök és martalócok által, hogy nagyságod ne érkezzék ennek utána is gondja ő miattuk és nagyságod az két császár között való fogadást és hitüket ne szegje meg, hanem nagyságod az ő hitük és fogadásuk szerint szomszédságképpen lakozzék, hiszem azért, hogy az én kegyelmes uramnak ő felségének gondja vagyon és leszen is megoltalmazni az ő híveit ellenségei ellen". Ritkán arra is volt példa, hogy a budai pasa jóindulatát kinyilvánítandó elmozdította a portyákat szervező nógrádi béget. Szinán budai pasa pl. 1587 nyarán értesíti Ernő főherceget, hogy mivel „őfelségéd az nógrádi bégre panaszt tett vala, mi az fölséged barátságát nézvén, az mi kegyelmes fejedelmünknek tudtára adtuk, és az mi kegyelmes urunk akaratjából azt is mázulIá tettük [szolgálati birtokát időlegesen elvesztette}, és más bég jő helyébe".

41 Ha olykor-olykor rövid időre le is csendesedett a két fél közti csatározás, teljesen soha nem szűnt meg. A Börzsöny vidéke hatalmas erdőségeivel mindig veszélyes terület volt. Ali budai pasa 1582-ben Ernő főhercegnek írt levelében szól arról, hogy „Esztergom és Nógrád mellett nagy erdők és gonosz utak vannak, ahol az árus népeknek ez előtt nagy veszedelmük volt, az árus népektől kitől tízezer, kitől húszerzer forintot tolvajlottak el, ő magukat annak fölötte megölvén".

42 Nem csak a kereskedők számára volt e vidéken az átutazás veszélyes, hanem a török megszállók számára is. Minden kimozdulásukkor számíthattak a magyar végváriak lesvetésére, akik kémeik révén igen jól értesültek minden szándékukról. Nógrád török várparancsnokai kivétel nélkül a hódoltság kiterjesztésén, az adóztatás fokozásán fáradoztak. Nemcsak a várhoz tartozó terület őrzéséből vették ki részüket, hanem részt vettek más várak, városok elleni támadásokban is. Majd mindegyikükről maradt fenn valami emlék. Az első nógrádi béghez, a hitehagyott szerb paphoz, Beglerhez kapcsolódik a Hont megyei Fedémes pusztulásáról szóló elbeszélés. Húszain bég ott volt az 1552-es „szegedi veszedelemnél". Különösen kitűnt közülük, és kétes hírnévre tett szert Ferhád bég. A bányavárosok meghódoltását immár három évtizede rendszeresen megpróbáló nógrádi bégek közül ő volt az, aki azt mondta: „ha ez év44