Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Az első török uralom: 1544-1594

mét van egy kiugróan magas létszám. Eszerint 400 szpáhi, rajtuk kívül a bég mellett 80, az altisztek alatt pedig 70 lovas szolgált. A martalócok és más gyalogosok száma 250 főt tett ki, ami összesen 800 védő. Ez szokatlanul nagy létszám, hiszen hivatalosan béke volt a két császár között, de egyébként is a nógrádi védőrség létszáma rendszerint ennek a felét tette ki. Az átlagosnál magasabb létszám — 400 fő — volt pl. a tizenötéves háború előtt, 1590-ben is.

33 A vár közvetlen katonai irányítását a várparancsnok látta, 1557-1558-ban Durszun aga, aki egyben Nagyoroszi pénzügyeinek intézője is volt. (Nagyoroszi jelentős adóforrás volt. Bor-, átalány-, búza- és árpaadója jelentős bevételt jelentett.) 1544 után a vár a sűrű Nógrád megyei várhálózattal egyrészt a Budát övező török várrendszer egyik láncszeme, amely az egykori főváros védelmét szolgálta. Másrészt kiinduló bázisa a rendszeres török rablóportyáknak, valamint a mindenkori nógrádi bég ama töretlen szándékának, hogy a Hont és Nógrád megyei falvakat, valamint a bányavárosokat (Baka-, Béla-, Selmecbányát és Korponát) hódoltassa. A nógrádi bégek ez utóbbi törekvése, a bányavárosok hódoltatásának kísérlete, végigkíséri az első, félévszázados török uralmat. A hódoltatás eszközei változatosak voltak. A párviadaloktól, az elrémisztőn vagy jóindulatúan fenyegető leveleken át a rabló, fosztogató, dúló portyázásig, az ellenfél hátországát jelentő települések felégetéséig terjedt a skála. Az elsőre egy példa 1556-ból. Ferhát pasa és öccse, Kurt aga, Nógrádból a lévai vár sorompója elé nyargaltak, ahol kopjájukat leszúrva viadalra szólító levelet hagytak: „Ez levél adassék az lévai vitézeknek, mint tisztelendő barátainknak kezébe. Köszönetünket és magunk ajánlását mindaz vitézeknek! ím ez mostani időben tettünk mi két kopját vasastól az ti kaputok előtt föl. Azért az ki az kopjákat elveszi onnét, hát az viadalhoz is kész legyen vitézképpen: mert mi meg akarunk vitézül ővelek vívni. Az kinek az Isten adja (a győzelmet), azé legyen, mert mi szegény legények vagyunk, nem szükséges sok levél által járni, mit az vasati vitézekkel járatták, mert mi sokad magunkkal nem járhatunk, hanem jöjjetek Kékkő alá és ott készek leszünk hozzá. Isten tartson meg." Nemcsak az ilyen párviadalok, hanem a portyák is mindig bizonytalan kimentelűek voltak, amit jól bizonyítanak Petheő János 1558 októberében írt sorai, a török füleki támadása után: „az nógrádi agának is feje kezünkben vagyon".

34 De a hadi szerencse forgandóságát mutatja az is, hogy Piri 39