Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

NÓGRÁD VÁRA A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN ÉS AZ IRODALOMBAN - A vár az irodalomban - Korabeli újságok

német lovas csapatot állítottak. A török tolmácsunk által (akinek a neve Planck volt) értésünkre adták: Mivel látják a nagy erőt és a budai basa biztatása ellenére nem jött felmentő sereg, ezért nem tekintve a nekik fegyverrel adott parancsot, vagyis hogy magukat állhatatosan tartsák, ezt a hatalmas erő miatt nem tudják tovább megtenni. A várat feladják, hanem azért legyen szabad mindannyiuknak vagyonukkal és javaikkal elvonulni. Erre a szemükre vetették egyrészt, hogy ezt miért nem tették meg kezdetben, amikor a várat felszólították; így nagy károk és költségek estek, másrészt azt hogy nemrégiben néhányuk sok öreg keresztényt hagyott lekaszabolni Vácott merő rosszindulatból. Erre szabadkoztak, hogy ők ezt, amint az katonához illik, parancsra tették. Ezzel szemben Pálffy úr (aki előttük Ö hercegi Fenségét egyáltalán nem respektálta, hogy őt ne ismerjék el) tudtukra adatta: A várban okozott kár és a keresztények elvesztése miatt semmi kegyelmet tanúsítani nem köteles, de mégis kegyelemben részesíti őket. Amikor pedig a követek a bégeknek ezt a várban ismét elmondták, ők egyáltalán nem akartak beleegyezni, így a mieink elhatározták, hogy ismét elkezdik a lövetést, 113