Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)
BEVEZETŐ
utazgató főúr látogatta meg a romokat. A 19- század utolsó két évtizedétől aztán a polgárosodó Magyarországon már ajánlott s kedvelt úticél volt, ahov' a sárga jelzés vezette a kirándulni vágyókat. Budapest természetkedvelő polgárai sűrűn taposták a vár meredek oldalait, különösen a Balassagyarmat-Vác vasútvonal megépülése után. Turisták, nevezetesen a MÁV egyik egyesületének tagsága is hozzájárult az Új bástyán 1936-ban felállított országzászló megszületéséhez, de a környék több forrásának kiépüléséhez is. Az országzászló felállításának gondolata 1934-ben merült fel. A nógrádi főszolgabíró 100 pengővel, dr. Lenkei Sándor rétsági ügyvéd a zászlóval, a MÁV turista egyesülete a zászlórúddal, a falu igazgatótanítója pedig a rúd kifestésével járult hozzá a megvalósításhoz. Ekkor Nógrád már valóban jelentős idegenforgalmi célállomás, 1938-ban a falut üdülőhellyé nyilvánították, amiben a táj szépségen kívül bizonyosan a várrom iránti érdeklődés is szerepet játszott. Az 1950-es évek elején a műemlékvédelem a várromot „közepes nagyságú vármaradvánnyá" minősítette, és műemlékké nyilvánította. Ebben közrejátszhatott az 1881. évi jelentés, Soós Elemér 20. század eleji, majd Nagy Félix harmincas években készített alaprajz-rekonstrukciója, de mindenekelőtt az 1949-es ásatás eredménye, amely rövid idő alatt jelentős, ma is számon tartott értékkel gazdagította a magyar művészettörténetet. Mindezek ellenére, a stratégiai szempontból fontos helyen fekvő erősség területén átfogó ásatás az azóta elmúlt félévszázadban nem volt, emiatt építéstörténeti korszakai nem ismertek. Elkezdődött viszont a várrom állagmegóvása és helyreállítása. A millennium évében az Új bástya és a rajta lévő országzászló felújítva várja a látogatókat. 7 Az országzászló ünnepélyes leleplezése 1936-ban 11