Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Nógrád a kuruc szabadságharc idején

32. A vár látképe 1683-ből építőanyagot. Ennek eredményeként írhatta Ráday Pál, hogy Nógrádot a javítások után (a kút kitisztítását azonban nem sikerült befejezni) nem kell félteni az ellenségtől, mert „két- s háromezer meg nem veszi, egész ármáda [hadsereg] penig alája nem megyén". Ráday további pénzt kért a munka folytatására, ekkor kitisztították a rejtett pincéket is, reménykedve annak a szájhagyománynak az igazában, amely szerint a váci káptalan itt rejtette el kincseit. Bercsényi azonban minden megerősítés ellenére nem volt megelégedve a vár állapotával, aminek igen szemléletesen adott kifejezést: „Azon várral úgy vannak már, mint a rossz feleséggel: elbontani nincs erejek, építeni nincs idejek, máskint hozzá nem bízhatnak; az nógrádi hajdúk hadnagya könyves szemmel panaszolta előttem építését, mert bátrabb volt, - azt mondja — azelőtt a puszta fal oldalában, mint most magában; nyargalótúl nem fél: de lövű ellen nem tarthatja..," Ezek után nem csodálhatjuk, hogy Bercsényi 1709 nyarán tervbe vehette lerombolását, bár ezt Bottyán ellenezte. 1709 októberében még kuruc ezred őrzi a várat, de a hónap második felében kivonultak belőle, mivel nem találták biztonságosnak. A császári hadsereg közeledtére, hogy a vár ne kerülhessen használható állapotban az ellenség kezére, október második felében lerombolták és széthányták. Ekkor már Bercsényinek is megváltozott a véleménye, sajnálta a vár lerombolását: „...Nógrádnak kérdetlen elhányása (kit Csajági tanácsának tulajdonítok) megrezzenését jelenti hadainknak". A várat elfoglaló császáriak feltehetőleg szintén hozzájárultak, hogy Nógrád mint katonai erősség egyszersmindenkorra megszűnjön. így aztán a szabadságharc után az erődítmény katonai jelentősége megszűnt, véglegesen elvesztette hadászati jelentőségét. 97