Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

BEVEZETŐ

így múlik el a világnak, Minden gyönyörűsége. így minden tündér nagyságának Veszendő dicsősége!" Hasonló gondolatokat vetett papírra megyénk híres családtörténésze, Nagy Iván is az 1840-es években: „Midőn az utas Pestről jövet belépve Nógrád vármegyébe Szendehelyen túl kiér a szabad láthatára országútra, ott látja a jenéi bérezek tövében Nógrád vára romjait. Én valahányszor illy ősi omladékokat pillantok meg, mindenkor kegyeletes érzés döbbenti meg lelkemet. Méla képzetekkel bolyongom át az hajdankor történeteit. Eszméim visszavezetnek a multaknak elfelejtett világába. Ábrándjaim visszateremtik a csak névről ismert hősöket bajnok tetteik dicsőségével. És midőn így a mulandóság bús temetőjén andalgók, véletlenül a pilláimra ült könny letörlésére emelkedik kezem... Eltűn ekkor a múltnak fényes tüköré, és én a prosai jelen hideg ölébe süllyedek. És mi maradt meg a fényes tünemény ünnepi érzeteiből? — Csak egy könnyharmatos nefelejcs szál, a történeti visszaemlékezés. Van-e szív, melly nemzete kihalt vitéz őseinek hamvainál az érzéket2. Lányi Sámuel rajza 1826-ból 9