Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - Limbacher Gábor: Nagy Iván hazaszeretete

Nagy Iván a múlt századi polgári átalakulás, szabadságküzdelmek hazafi kebleket rezgésbe hozó, átlelkesítő, sőt lángra gyújtó élményeitől áthatott '48-as ifjúság generációjához tartozott. Nagyrészt e kötődés határozta meg a felnőttkori teljesítményeit, tudományos munkásságát, közéleti szerepvállalásait. Lendületet és irányt adott publikációs tevékenységének, hatott témaválasztására, sőt tudományos feldolgozása mikéntjére is. '48-as indíttatása ötvöződött a családi származás tipikusan köznemesi tradícióival, s ennek befolyása alatt egyéni hajlamaival. így a családtörténet szerint vitéz helytállású és becsületes-dolgos, hivatalvállaló elődök nyomdokain, s az öröklött köznemesi nemzeti ideológia szellemiségében már korán határozottá vált történelmi irányultságú érdeklődése, majd realizálódott pályaválasztása (ügyvéd, hivatali, könyvtári tisztviselőn és képviselőházi naplószerkesztő). E hatások ötvöződése mozgatórugóként és mintegy a magyar jövő szolgálatában teljesítette ki a nemzeti történelem föltárására irányuló tudományos tevékenységét. Időskori életműve is már mintegy gyermekkorában gyökerezik. Az iskoláskor természettani - kőzet, madártojás könyv és éremgyűjtései később minőségileg más, alapvető jelentőséget kaptak, műveltségeszményének megfelelően. Mint a nemzeti polgárosodás, az integrálódás és életképesség egyik alapintézményét szervezi és támogatja a múzeumlétesítést. Ma, egy évszázaddal később a nemzeti társadalom - de általában a közösségi lét integráló ereje átalakult, széttöredezett és jobbára meggyöngült. A megváltozott társadalmi környezetben a múzeum és általában a közművelődési intézmények működéserendeltetése is más hangsúlyokat kapott. A szocializmus évtizedeiben a rendszer uralkodó ideológiája gyakorolt befolyást a szocialista népművelés szereposztásával. Másrészt idővel, a gyűjtemények folyamatos gyarapodásával, a múzeumokban szükségszerűen a műtárgy-gyűjtés, -megőrzés, állagvédelem, tudományos feldolgozás és közzététel szakapparátus jellege, intézményi háttere vált dominánssá. Nagy Iván életműve számunkra azonban ma is emlékezetes, és mintegy viszonyítási pontként szolgál, hogy a recens célkitűzések, feladatok, valamint az alapításkori múzeum-koncepció között fennmaradjon egyfajta megértő, közös szemléleti alap, amely egyfelől a jelenkori működést is motiválhatja. E motiváció egy konkrét területe Nagy Iván múzeumi hagyatékának kérdése. Az anyagnak a világháborús pusztítások után múzeumban megmaradt része, az 1940-es évek végétől több ízben kiválogatásra-központosításra, illetve gyűjteményi áthelyezésre került. Ma nem áll rendelkezésre olyan műtárgyleltár, amely a múzeumalapító tudós hagyatéka szempontjából venné számba a gyűjteményeket, vagy ráadásul a régi leltárkönyvekből az eltűnt anyag vonatkozásában is nyomon követné azt. A múzeum mai könyvtárban Nagy Iván hagyatékát egyértelműsíteni látszik a kötetekbe pecsételt névbélyegzője, azonban ez az anyag sincs leltárkönyvileg külön adminisztrálva. A tudós elődünk iránti tisztelet, úgy véljük, érdemessé teszi e munka elvégzését, és a hagyaték számontartását. A Palóc Múzeum irattári dokumentumaiból viszont részleteiben is tudható az, hogy 194950-ben Nagy Iván muzeális könyvanyagának legnagyobb és legértékesebb része központosításra került, és e műkincsállományt mint letétet az Országos Széchenyi Könyvtárban helyezték el. Múzeumunk alapítója a saját tulajdonából történt múzeumi gyűjtemény- és tőkegyarapítás során rendre rögzítette, hogy azt a balassagyarmati, az örökösen Balassagyarmaton székelő múzeum javára tette. E kívánsága arra indít bennünket, hogy tűzzük ki célul Nagy Iván akaratának teljesítését olymó67