Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hausel Sándor: Nagy Iván horpácsi évei (1878-1898)

alapítás előtt csupán könyvtaráról nyilatkozott úgy, hogy valamely közintézménynek szándékozik azt átadni. Nem sokkal ezután azonban az előbb felsorolt felajánlások mellett minden tekintélyét és ismeretségét latba vetve fogott hozzá a múzeum létrehozásához. Miért alapított Nagy Iván múzeumot? Talán a korszellem, talán az eszmények, talán a sors, de leginkább mindhárom egyszerre indíthatta erre. Az első két indokot nem vitathatjuk el tőle, de hogy ezek mozgásba jöjjenek, ahhoz - úgy tűnik - a tragikus eseménynek, egyetlen fiának, Aladárnak a halála (1890. január 24.) kellett hogy bekövetkezzen. Könyvtárán kívül értékes és sokféle gyűjteményt (pénz-, ásvány-, genealógiai) halmozott fel élete során. Hogy mi volt ezekkel a szándéka, azt kortársa, közeli ismerője a balassagyarmati tanár Wagner István örökítette ránk: „A fiamnak szántam én ezeket egykor, de a Gondviselés másképp határozott, legyen tehát e csekélység a közé, tanuljon belőle mindaz, aki akar."

59 Felesége naplójában az ezzel kapcsolatos első bejegyzést 1890. november 7-énél találjuk: „ment Iván B. Gyarmatra a Múzeum ügyben." Szervező munkája eredményeként 1891. március 15-én megalakult a Nógrádvármegyei Múzeum Társulat 27 alapító, 4 örökös, 89 rendes és 14 pártoló taggal, Scitovszky János alispán elnökletével. Míg élt igen nagy odaadással, fáradtságot nem kímélve tevékenykedett a múzeum gyarapításán. így kerülhetett többek közt Szontagh Pál nagy értékű könyvtára és a 3536 kötetes Ghiczy-féle könyvtár a gyűjteménybe. Ezeket gyarapította aztán 1904-ben Nagy Iván horpácsi könyvtára is. Egy évszázad távlatából visszatekintve, a legnagyobb szolgálatot Balassagyarmat és a megye művelődésügyéért azzal tette, hogy vagyona segítségével állandó helyet kapott a múzeum, igaz halála után 20 évvel. Azonban mégis ez utóbbi tudott mozdíthatatlan lenni, mert felajánlott gyűjteményei elkallódtak, szétszóródtak vagy nem a város, illetve a megye kulturális értékeit gyarapítják, hanem máshol vannak. Jegyzetek 1 Holub József: Nagy Iván emlékezete. Turul, 39. évf. (1925) 1-5. p. 2 Gunst Péter: A magyar történetírás története. Debrecen, 1995,146-147. p. 3 R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. TL köt. Budapest, 1973, 439. p. Az idézet azt a látszatot keltheti, mintha Nagy Iván Horpácsra költözésének célja bíróvá választása volt. Ez azonban csak tíz évvel később, 1888-ban következett be és inkább epizódnak tekinthető „vidéki" életében. 4 Kovács Anna: Nagy Iván (1824-1898). In: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. században. Museumi Értekező 5. Sorozatszerk.: Szvircsek Ferenc. Salgótarján, 1989,205. p. 5 Nógrádi Lapok és Honti Híradó, (a továbbiakban: NLHH) XXVI. évf. 44. sz. (1898.) október 30. 6 Márki Sándor: Emlékbeszéd Nagy Iván rendes tag felett. In: Emlékbeszédek a Magyar Tudományos Akadémia tagjai felett. X. köt. Budapest, 1901,173. p. 7 Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára (a továbbiakban: OSZKK) Oct. Hung. 957. 8 Nógrád Megyei Levéltár (a továbbiakban: NML) XIV. 3.1. d. 9 Luby Károly Szatmár megyei levéltárnok írta 1882-ben: „...becses jó humorú válaszodat örömmel olvastam - hol a lélek ily vidor, ott a test még kellő ápolás mellett sok időkig élhet - engedje is a mindenható, hogy még több évekig gyönyört láss az életben s örömöt leljél családodban ... Mivel úgy vettem észre, hogy soraim még mindig a régi jó barátot lelik fel benned és azokat falusi gazdálkodásodban [kiemelés tőlem - H. S.] szívesen veszed, már előbb is írtam volna - de gyászleveleidet szaporítani óhajtottam, s utána jártam, hogy öszve szedjek egy néhányat - most íme küldöm, vedd szívesen." XIV. 3.1. d. 10 NML XV. 4. Horpácsi kataszteri iratok. 11 Nógrád vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Meg149