Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)
NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hausel Sándor: Nagy Iván horpácsi évei (1878-1898)
nem eső elkerülhetetlen eset nem gátol meg, reggel 7 órától du. 4 óráig ezen a művön munkálkodom és írok szakadatlanul; magam óhajtva sőt igazán szólván, lelkendezve várván e munka befejezését. De az adatok rengeteg halmazában ki mondhatná meg bizonyos napra, mikor ér ily munka végére? ha csak azt lelkiismeretlen könnyelműséggel össze nem tákolná. Nem igyekezeten múlik tehát, hogy eleddig sem készültem el vele. Megjegyezve tehát, hogy mennél tovább készül, annál teljesebb leszen és annál inkább lehetséges, hogy a tökéletes színvonal felé haladna, a késedelemmel csak értéke emelkedik. Minél tovább késik, annál jobbnak kell lennie. Az idő pedig nem határoz, mert hiszen az évezred emlékére még másutt is csak munkában vannak hasonló vállalatok." 43 Az alispán viszont enyhe nyomást gyakorolva 1898 májusában megküldte Nagy Ivánnak a nyomdával kötött szerződés mintapéldányát. Augusztusban ismét sürgették a kinyomtatását. Nyilvánvaló, hogy a megye az ezredéves ünnepségekre mindenképpen szerette volna megjelentetni, ha már nem is teljes monográfiát, de annak legalább első részét. Halála miatt a kiadás munkálatai megszakadtak és csak 9 évvel később, 1907-ben jelent meg kéziratainak, jegyzeteinek felhasználásával a nyilvánvalóan torzó megyetörténet, amit Nagy Mihály alispán szerkesztett egybe. Ami a monográfia országos visszhangját illeti: a Századok 1908-ban az új könyvek között adott 3 soros hírt a mű megjelenéséről. 44 Siebmacher címerkönyvének magyar részét Csergheő Gézával közösen vállalta el, de a munka befejezése előtt kivált belőle „a szerzőtárssal való elvi különbözések okán". 45 Hogy szakmai nézeteltéréseken túl egyéb is közrejátszhatott a kapcsolat megszakadásában arra Luby Károly levele enged következtetni: „Multhó 17-kén írott érzékeny leveledet megilletődéssel olvastam, - ami előttem egész újság nem volt, mert Debreczenbe jártam, November elején, hol meglátogattam Nagy Váradi Szabó János udvari tanácsos barátom Urat, elvitt a Kollégiumi Könyvtárba, átnéztem a Sibenmacher féle magyar kiadást. Ott újságolta nékem Szabó János, - hogy tudja-é, - hogy Nagy Iván és Csergheő közt megszűnt a barátság és fen akadt a nagyszerű mű kiadása, - hiszem, hogy többet is tudott, mert Csergheővel ő nagyon bizodalmas, és 52. Nagy Iván gyászjelentése sajnálnám, ha az ő munkásságát is úgy kiaknázná, mint a tiédet, pedig úgy fogja járni, ... Csergheő hóbortos zavaros ember azt tudom, miolta megismerkedtem véle, a társulat alakulása olta, hallottam én másoktól felőle eggyetmást, de hogy hibázzék a becsület fel nem tételeztem, még a haza145